A blokkos építési mód

A blokkos építésmód szakmai elnevezése: faltömbös építési mód, de a köznyelvben blokkos elnevezés honosodott meg. Az építés alapelve, hogy a külső és belső teherhordó falszerkezeteket előre gyártott kis-, közép, vagy nagyelemekből építik. Ezek 1,5-3,0 m2-es, illetve 0,5-1,0 m3-es falazó tömbök.

Anyaguk szerint: kohóhabsalak betonelemek (BK-50, BK-70, BK-100, BK-140, illetve BK-200-as szilárdságjellemzővel).
Az ilyen építési mód eredetileg falazótéglából vagy kis falazóelemből – üzemben faltömböt készítve – került blokkos elnevezéssel alkalmazásra, ami azonban nem volt előnyös, mert az üzemi előregyártás és szállítás közben e blokkok gyakorta szétrázódtak.
A kohósalak blokkok 30 cm-es modulméret alapján készültek, e modulméret többszöröseinek alapulvételével (pl. 119×29 cm, ahol a hézagképzés is figyelembe van véve).

A kohósalak blokkok hátránya, hogy helyszíni faragás vagy vésés nem megengedett, továbbá a 29 cm szerkezetvastagság 38 cm vastag téglafalnak felelne meg hőtechnikai szempontból, de ezt az illesztési hézagok kialakítása jelentősen lerontotta.
A függőleges határoló szerkezetet vasbeton koszorúba befogott, vasbeton födémpallók zárják födémként. A blokkos építésmód, gyakorlatilag négy, maximum öt lakószint kialakítását tették lehetővé. Az építésmód ma már nincs alkalmazásban.
Mai gyakorlat szerint a lapos tetővel lezárt blokkos épületekre – magastető kialakítással – további lakószinteket létesítenek (pl. kétszintes tetőtéri lakás), amelynek oka egyrészt a beépíthető területek hiánya, másrészt a sorozatosan beázó lapos tetők e hibáinak végleges megszüntetése.

A fenti cikk a Házépítők Lapjáról került át a 3D Lakberendezésre, a Házépítők Lapjával történő összevonás miatt.

.