A födém szilárdságát, biztonságát meghatározzák a beépített anyagok szilárdsága és tartóssága, tűzállósága, a födémszerkezet együttdolgozása. A födémen elhelyezett terhelések megfelelő elosztását a szerkezet egyes elemeinek együttdolgozásával lehet biztosítani. Ennek hiányban egy-egy tartóelemre lényegesen nagyobb terhelés jutna, s a közvetlenül terhelt tartó nagymértékű lehajlása következtében az illeszkedő födémrészek vonalában repedések keletkeznének. Az egyes tartók túlterhelése azok megsérüléséhez vezetve, leszakadást eredményezne.
A tartószerkezetek lehajlása a terhelésmértékétől, a tartószerkezet fesztávolságától, tehetetlenségi nyomatékaitól, anyagának rugalmassági tényezőjétől függ. A lehajlás megengedett mértéke monolit szerkezeteknél a fesztávolság 1/600-ad része, előregyártott szerkezeteknél 1/300-ad része. A monolit szerkezetek rezgése általában kevésbé érzékelhető, mint az előregyártottaké, mert az egybebetonozás következtében nagyobb az együttrezgő tömeg.
Az emberi szem már a kismértékű a lehajlást, alakváltozást is érzékeli.
Hővédelem
Hővédelemre azonos, vagy közel azonos hőmérsékletű tereket elválasztó födémek esetén nincs szükség. A hővédelem mértékét meghatározza a födémszerkezet összvastagsága, az egyes rétegek vastagsága, azok hővezető (hőszigetelő) képessége, valamint a beépítésének helyessége.
A födémszerkezetek hővédelmének hiánya a falszerkezeteknél ismert jelenségeket és hatásokat produkál. A mennyezeten az acél, vasbeton gerendák tengelye mentén elszíneződés tapasztalható, mert a hőhídnál a fokozott mértékben lehűlő felületen a levegő páratartalmának egy része kicsapódik, s a nedves felülethez a porszemek odatapadnak.
Vízszigetelés
Külső térrel nem érintkező födémek esetén, csak a vizes helyiségek alatt, üzemi víz esetén van szükség vízszigetelésre, valamint a magas gőz-, páratartalmú helyiségek födémjeit kell páraszigeteléssel védeni.
