Minden olyan megoldás hagyományos építési módnak tekinthető, amikor tégla, vályog, kő a függőleges teherhordó szerkezetek anyaga, a kötőanyag pedig mész és cement. Tehát a felhasznált építőanyag természetes közegből származik, s az építőanyagból tömörfalas szerkezetet alakítottak ki.
A technika korszerűsödésével a megjelentek korszerű anyagok, előre gyártott vasbeton szerkezetek, különféle alapanyagú burkolatok, nyílászárók, bevonatok, kiegészítő szerkezetek, de – a csoportosítás szempontjából – a függőleges teherhordó szerkezetek anyagstruktúrája nem változott, tehát ezek a korszerű megoldások nem befolyásolják a csoportosítást.
A hagyományos építési módnak hosszfalas, harántfalas és vegyes falazatú változatát különíthetjük el. Ezen kategóriák a függőleges teherhordó – egyben határoló szerkezetek kialakításából következnek.
A hagyományos építési módra jellemző:
- – kis szilárdságú, de nagy súlyú anyagból épített falszerkezetek csak korlátozott szintszám kialakítását teszik lehetővé,
- – a falteher szintenkénti növekedése érdekében a növelt falvastagság helycsökkenést eredményez.
- – a teherhordó szerkezetek kötöttségének következményeként, az egymás feletti szintek csaknem teljesen azonos elrendezést követelnek meg,
- – szerkezeti megoldások közül a harántfalas megoldás hőtechnikai és hangvédelmi szempontból előnyösebb.
A kivitelezés technológiai feltételeinek betartása esetén e szerkezeti megoldás nagy élettartamot biztosít, tehát az építmény értékállóságát garantálja. E hagyományos építési módok esetén valamennyi szerkezet állapotát elsősorban a teherhordó függőleges falszerkezetek befolyásolják, azaz valamennyi meghibásodás a függőleges szerkezetek hibájára vezethető vissza.
A fenti cikk a Házépítők Lapjáról került át a 3D Lakberendezésre, a Házépítők Lapjával történő összevonás miatt.
