A kandalló? – az valami egészen más világ

érzelmek és stílusok

Nincs hangulatosabb, mint otthon a kandalló előtt olvasgatva, teázgatva figyelni lobogó tüzet, hallgatni a pattogó parázs hangját. Egyre többen teszik nappalijukat kellemesebbé kandallóval, ismét divatba jöttek a lakókonyhát otthonossá varázsoló kemencék is. Egykor az emberiség jövőjének szabott új irányt a tűz, s ma is minden egyes tűzrakás felidézi a nagy horderejű, régmúlt pillanatokat. Tüzet rakni már-már rituális cselekedet. Van benne valami ősi, archaikus erő, megfoghatatlan, misztikus vonzerő, ami semmi máshoz nem hasonlítható.

Egy újonnan megépített kandalló minden bizonnyal maga után vonja életmódunk megváltozását is. Mintha szívesebben üldögélne otthon az ember, kevesebbet nézne televíziót, többet meditálna – belefeledkezve a táncoló lángnyelvek semmi máshoz nem hasonlítható látványába… S a tagadhatatlanul romantikus hangulat mintha kimondottan jót tenne házastársi kapcsolatunknak is! A ropogó tűz fényében partnerünk megszokott vonásai is lágyulnak, s mintha szívünk tájékát is kellemes forróság öntené el… Talán ezért találó a megállapítás, hogy kandallótulajdonosnak lenni valójában életformát jelent.

A klasszikus polgári otthon varázsától a high-tech luxusig, mindenhol helye van a megfelelő stílusú kandallónak

Ahány ház, annyi kandalló? Nálunk sajnos már régóta nem érvényes ez a mondás, bár a századfordulós klasszikus polgári otthonokat Budapesten is ugyanúgy kandalló díszítette, mint Párizsban vagy Londonban.
Szerencsére manapság itthon is egyre több lakásba, házba költözik be ez a fantasztikus „tűzforrás”, mindezzel hatalmas konkurenciát jelentve a nálunk jóval elterjedtebb cserépkályháknak és búbos kemencéknek. S mi mindenre lehet jó egy kandalló? Először is – alapvető funkcióján túlmenően -, a közelében rendezhetjük be a szobánk legkellemesebb, legintimebb beszélgető sarkát. Mondjuk két fülesfotellel, amúgy angolosan, vagy egy keskeny rekamiéval, francia módra. Ám az is elegendő, ha mindössze egy csábítóan süppedős szőnyeget terítünk elé. Régen ezt a funkciót a jegesmedvebőr látta el, ennek hiányában azonban beérhetjük tetszetős, kézicsomózású darabbal is. Nem feledkezhetünk meg persze a klasszikus stílusú kandalló párkányáról sem, amely évszázadok óta arra csábít minket, hogy legtetszetősebb, legfontosabb dísztárgyainkat rajta helyezzük el. Így például az úgynevezett kandallóórát, esetleg ezüstdoboz-gyűjteményünket, s a polgári otthon elmaradhatatlan kellékeit, az ezüstkeretes családi fotókat, s a mikulást várva a kandallózoknit is oda akaszthatjuk. S aztán jön a kandalló feletti falrész – az adott helyiség leghangsúlyosabb része! A klasszikus vonalvezetésű, párkánnyal ellátott kandalló esetében ide legtöbbször tükör vagy festmény kerül: otthonunk legértékesebb „kincse”. Olyannyira hangsúlyos a tér ezen a részen, hogy ma már számtalan példáját láthatjuk az álkandallóknak, amelyekben ugyan nem lehet tüzet rakni, ám dekorációs szerepük miatt mégis reflektorfénybe kerülnek.

High-tech, vagy rusztikus?

A kandalló burkolatának többnyire a legnemesebb anyagokat használják, úgymint márványt, gránitot, természetes követ. Népszerűek azonban a fával, sőt fémmel borított változatok is. A kandallónak, mint az épített tér részének, feltétlenül igazodnia kell az épület stílusához. Ne akarjunk modern házban rusztikus kandallót elhelyezni, s a régi, nagy belmagasságú terekhez is inkább finom márványborítású változat illik, mintsem búbos kemence. Ha elhatároztuk magunkat, hogy megépíttetjük saját „tűzforrásunkat”, feltétlenül gondoljunk arra, hogy a kandalló csak akkor mutat jól, ha hagyunk számára elegendő teret, hogy érvényesülhessen! Olyan erős karakterű, szinte szimbolikus erővel bíró darab költözik általa otthonunkba, hogy a szó átvitt értelmében is csínján kell bánnunk a tűz erejével.

Rusztikus stílus:

A rusztikus otthonok lakói kedvelik a természetes anyagokat, az időtálló-, többfunkciós bútorokat. Ilyen környezetben a kandalló pattintott kővel, terméskővel, téglával, palával, fagerendával, padkával, esetleg pihenőzuggal épül. A rusztikus kandallók leginkább az ódon várkastélyok, vadásztermek, -lakok világát idézik. Az erőteljesebb formák önmagukban is elegendőek, nem viselnek el több kiegészítőt. s nem tűri maga körül a finom dísztárgyakat.

Eklektikus stílus:

Mind a kastélyok, mind a polgári házak leginkább a finomságot, a tisztaságot, és a jólétet (gazdagságot) hirdető kandallói, melyek a klasszicizáló, a barokk, az empire, a rokokó vagy más történelmi stílusnak megfelelően túldíszítettek, vagy egyszerűbb részletezettségűek lehetnek, melyek mindegyike egyaránt befogadja környezete finom dísztárgyait. Általában mészkőből, márványból vagy gránitból csiszolják, faragják, gazdagon díszítik. A különböző korokból származó bútorzat jól kiegészíthető egy, a berendezés hangulatától alapvetően eltérő, de egy régebbi építészeti korszakra emlékeztető kandallóval.

Skandináv stílus:

egyszerű és tiszta áttekinthetőség jegyében épülő kandallók jellemzői: a fehérre vagy világosra színezett falfelületek és a vakolt felületű, egyszerű tömegű kandallók. Gyakran natúr fenyőpárkánnyal, ami összhangban van a bútorral. Általában a nyitott tűzterű kandalló, vagy annak hordozható fémlemez változata a népszerűbb.

Modern stílus:

Általában kevésbé részletgazdagok és elegánsak, tiszta geometrikus formákból összeállított kandallók, a modern kandallók, melyek viszonylag kevés fajta anyagból készülnek. Lehetnek keményebben és lágyan formáltak, léteznek egészen extravagáns darabok, merész vonalvezetéssel ultramodern – gyakran fémborítású – high-teches kivitelezésben. A legfrissebb minimalista divatirányzat értelmében pedig az abszolút sima vonalú kandalló egyetlen dísze a benne lobogó tűz.

Bármilyen stílusirányzatot is követünk, egy dologban biztosak lehetünk: amint beköltözik a szemmel látható, lobogó tűz az otthonunkba, mi magunk is másképp látjuk majd a világot!