A kandalló szerkezeti felépítése

A kandalló főegységenkénti szerkezeti ás funkcionális bemutatása. A besorolás a hagyományos nyitott és zárt tűzterű kandallókra vonatkozik.

kandalló szerkezeti kép

1. Tűztérnyílás

Tűztérnyílás a tűztér azon nyílása, amelyen keresztül a hő kisugárzik, és az égéshez szükséges levegő (vagy annak egy része) a tűztérbe áramlik, valamint a tüzelőanyagot is ezen keresztül helyezzük a tűztérbe. A nyitott kandallók tűztérnyílását nem lehet tetszés szerint megválasztani, be kell tartani az előírásokat. Az EdilKamin liftes ajtajú tűztere A tűztérnyílás nagysága és helye meghatározza az egész kandalló méretét és kialakítását. A tűz lángjának és a hősugárzásának ereje a tűztérnyílás nagyságától és arányaitól függ. Az alacsony tűztérnyílás jobb huzatot és égési viszonyokat teremt, a magasabb tűztérnyílás pedig szebb. A tűztérnyílás méretét a tűztér teljesítőképessége és a kéménykürtő keresztmetszete, huzata határozza meg. A tűztérnyílás általában téglalap alakú, de készülnek íves és félköríves záradékúak is. Lényegük az, hogy csak tökéletes, elméletileg túlméretezett és szabályozható huzatú kémény csatlakoztatása esetén lehet a vízszintestől eltérő záradékú tűztérszemöldököt kialakítani.

A tűztérajtó

A zárt tűzterű kandallók eleme; készülhet acélból, öntöttvasból esetleg színesfém lemezborítással, valamint üvegezetten és teljesen üvegből. Összeépíthető az égéshez szükséges levegőt szabályozó berendezéssel. Zárt tűzterű kandalló ajtaját a felfűtés után ki lehet nyitni, – ha a nyílt tűzterűnek is megfelelő méretezésű a kémény -, s ilyenkor nyílt tűzterű kandalló hatását kelti. A liftes technikával készített tűzterek esetén az ajtó teljesen el is rejthető a kürtő burkolata alá.

2. A tűztér

A tűztér a kandalló lényegi része, olyan kamra a tűznyílás és a tűztérajtó mögött, amely méreteinél fogva alkalmas a helyiség fűtésére. A tűztér mérete egyik alapként határozza meg az elérhető maximális hőteljesítményt. A tűztér a kandalló legmagasabb hőmérsékletű része, lángnak és erős hősugárzásnak kitett felületét nem éghető anyagból kell készíteni. A tűztér falait a sugárzási irányoknak megfelelően kell megépíteni. A tűztérfalak a tűz hatására átmelegednek, s a velük szemben levő légtér felé sugározzák a bennük tartalékolt hőenergiát.

A tűztérfal kialakításának sokféle lehetősége van, s alapvetően az határozza meg hogy hány oldalról nyitott, vagy üvegezett a kandalló. Az ezekkel átellenes falak szögeit a kívánatos sugárzási iránynak megfelelőre alakíthatjuk.

kandalló hősugárzás
A tűztérfalakat nem éghető tűzálló anyagból kell építeni (pl. samott, hőálló beton, acéllemez, szürkeöntvény, hőálló üveg stb.). A samottfalakat kis tömörített hézagokkal falazzák, samotthabarccsal. A hőálló beton tűztérfalak előre gyártott elemekből helyszíni szereléssel épülnek, hőálló cementpép- és fémkapocsrögzítéssel. Acéllemezből teljes tűzszekrényt készítenek egy- és kettősfalú változatban, mindkét esetben hegesztett kötéssel. Öntöttvas tűztér esetén az oldalfalakat, a tűztér fenekét és a füsttorkot külön öntik. Ezeket a helyszínen azbeszttömítéssel és hátsó csavarrögzítéssel szerelik össze. A tűztérbe a ferde hátfalra 6-8 mm vastag öntvénylemezből ún. hőtükröt lehet beépíteni a ferde fallal párhuzamosan a faltól 2-3 cm távolságra. A mögötte áramló égéstermékek és meleg levegő hatására átforrósodik az acéllemez, és a hűtött tér irányába sugározza a hőenergiát, gyorsítja az égést, és 5-l0%-kal növeli a hatásfokot. A kandalló tűzterét a fűtött légtértől hőálló üvegfallal is el lehet választani egy, kettő vagy három oldalról nyitott, ill. akár körül nyitott kialakítás esetében is. A tűztérnyílás elé vagy a nyíláskeretbe szabályozható fémzsalut vagy állítható ernyőt szerkeszthetünk, amellyel a felfutás idejére a nyíláskeresztmetszet csökkenthető. A falazott tűztér oldalán a téglákat fogas kiképzéssel rakva süllyesztett vagy kiemelt hornyokat képezhetünk ki, amelyeken különböző magasságban grillrács helyezhető el. A tűztérből kipattanó szikrák ellen a tűztérnyílásra fémszövet vagy hőálló üvegborítású kandallófüggönyt, előtétrácsot, ill. tolóajtót lehet szerelni. A tűztér formája igen sokféle lehet.

3. Tűztalaj, kandallófenék

A tűzálló anyagból készült kandallófenék képezi a tűztér alsó részét. Az anyaga homokkő, samott vagy hőálló beton. A tűzrácson át ide esik a hamu, ha pedig nincs tűzrács, ide helyezhető el a tüzelő. Általában sík alapfelülettel épül, de ettől eltérő megoldások is lehetségesek. A tüzelőhely alatt ajánlatos a téglákat hézagosan rakni a kandalló-alépítményre vagy -alapra. Ha födémre épül a kandalló, szerkezete független legyen a födém szerkezetétől. Ebben az esetben a tartószerkezet és a fenékfalazat között legalább 8 cm vastag hőszigetelés (vagy légrés) és legalább 12 cm vastag szilárd tömör tégla vagy beton szerkezeti (vasbeton esetén 10 cm) réteg szükséges. A kandallófenék lehet a helyiség padozatával azonos síkban, de kerülhet a helyiség padozatának síkja alá is, akár 1/3 és 1/2 tűztérnyílás-magassággal is. A rálátás és a sugárzás kedvezőbb hasznosítása miatt előnyös, ha a tűztérfenék 20-50 cm-rel a padozat síkja fölé kerül. Nagy gondot kell fordítani az égési levegő útjának, csatornáinak elhelyezésére. A hamuzás lehetőleg teljes egészében a tűztalajon történjék, a hamuképződés maradék hőjének hasznosítására. A szoba padlóját védeni kell, a kicsapódó szikrák ellen tűzálló anyagból, tömör téglából, betonlapokból vagy fémlemezből készült ún. biztonsági sávval.

4. Tűztérfal

A tűztérfalat a burkolati és szerkezeti tartóelemektől és a légtechnikai berendezéstől függetlenül kell építeni a gyors felmelegedés és a hő hatására bekövetkező mozgások miatt. A tűztérelemek vagy a falazat és a burkolat között mozgási (dilatációs) hézagot kell hagyni úgy, hogy gondosan el legyen zárva a hamu- és koromlerakódás elől. A hézagot ajánlatos rugalmas hőálló anyaggal kitölteni. A tűztérfalak tárolják a hőt, irányítják a hősugarakat, légfűtés esetében pedig hőcserélőként működnek. Megfelelő méretezésükkel: az oldalméretek, az oldal-fal és a hátfal törésének pontos meghatározásával a termelt hőmennyiség fokozottan hasznosítható. A tűztérfalak anyaguk szerint lehetnek egyszerű és tűzálló falazott vagy beton tűzterek, valamint acéllemez és öntöttvas köpenyűek.

Egyszerű falazott tűztér

Könnyű, kézi és gépi formálású sárga, sárgásfehér, sárgásvörös színű égetett (nem csengő hangú) kisméretű téglából építhető. A falazat téglaanyaga T 50 szilárdsági értékűnél szilárdabb nem lehet, mert a tűztér gyors felmelegedésekor hajszálrepedések keletkeznek, és a téglák rövid használat után szétporlanak. A falazathoz falazóhabarcsként samotthabarcsot vagy egyszerű soványított agyaghabarcsot válasszunk, mészhabarcsot és cementhabarcsot ne használjunk. Legalkalmasabb az 1 cm-es rétegvastagságú egyszerű agyaghabarcs. Egyszerű falazatú tűztérkiképzéssel kizárólag szabad (nyitott) tűzterű fatüzelésű kandallót lehet építeni. Hagyományos falazótéglából készült tűztérfalazattal nem lehet légfűtési tűzszekrényt építeni, mivel nem elegendő a gáztömörsége. Természetesen a tűztérfal készíthető vályogtéglából Is, agyaghabarcsba falazva. Ez esetben a tűztér falfelületét soványított agyaghabarccsal vagy samotthabarccsal kell levakolni.

Tűzálló falazott tűztér

Tűzálló falazattal nyitott és zárt tűzterű, fa- és széntüzelésre egyaránt alkalmas kandallók is építhetők. Anyaguk tűzálló samott-tégla vagy -lap, ezek hőtágulása hasonló a tömör égetett téglákéhoz. A méretek megállapításakor kellő gondossággal kell figyelembe venni a dilatációs mozgást. Falazóhabarcsként kisebb hőigénybevétel esetén agyaghabarcs, magasabb hőterhelés esetén csak samotthabarcs jöhet számításba, rétegvastagságuk ne haladja meg a 0,8 cm-t. Tűzálló téglából tűzálló habarccsal készült falazattal, tömörített, vízszintes és függőleges hézagkiképzéssel légfűtéses kandalló is építhető.

Tűzálló beton tűztér

Tűzálló betonból nyitott és zárt tűzterű kandallók egyaránt építhetők, de leginkább előre gyártott kandallóelemek készítéséhez gazdaságos. Monolitikus építéshez az igényes zsaluzási munka miatt túlságosan drága. Egyes országokban a kandallókat igen gyakran építik tűzálló beton kandallóbetétekkel. A tűztér készülhet egy tömbben vagy elemekből előre gyártva. Sok esetben a tűztérelemekkel együtt a légtiltó és füstelvezető elemeket, valamint a tűzlapokat is előre gyártva szállítják a beépítés helyére. Így az elkészült alapon a kandalló egy nap alatt összeszerelhető. A hőálló beton tűztérelemek gáztömörsége megfelelő; ragasztott, csavarozott és hegesztett kötéssel rögzíthetők egymáshoz. A rögzítőelemek bekötése miatt szükség szerint minimális vasalással vannak ellátva. Az összeszerelt elemek hézagait hőálló anyaggal kell kitölteni. Az előre gyártott hőálló betonelemek kombinálhatók téglafalazattal vagy öntöttvas elemekkel is, de legcélszerűbb a füstkamrát az elzáró-szabályozó berendezéssel együtt acéllemezből készíteni. A hőálló betonelemek beépítésekor figyelembe kell venni a beépítés helyén keletkező igénybevételeket (hőterhelés, hőmozgás, légjárat, légsűrűség stb.).

Acéllemez tűztér

Anyaga hengerelt durva acéllemez, amelynek a minősége legalább A30, vastagsága legalább 2 mm, de inkább 3-4 mm legyen. Acéllemezből készülhet teljes tűztér, vagy tűztér füstelszívóval és füstelzáróval, elemenként összeszerelve. Egyszerű kandallókba is beépíthető, de leggazdaságosabb légfűtő betétek készítésére. Az acéllemez tűztérfal nagy hőigénybevétel esetén könnyen deformálódhat, így ajánlatos beépítés előtt bordázattal ellátni. Ha a bordázat a tűztér hát-és oldalfalának külső oldalán van, növeli annak hőleadó felületét és ezzel a fűtési teljesítményt. Az acéllemez elemeket általában a helyszínen hegesztik össze, ritkábban csavarozzák. Szereléskor a tömítést azbesztlemezből és azbesztcsíkokból készítik. Légfűtés esetében a tűztérfalak készülnek úgy is, hogy a légfűtő acéllemez betét és a tűz közé tűzálló falazatot építenek.

Öntöttvas tűztér

A fejlett országokban a legtöbb kandalló öntöttvas tűztérfallal készül. Anyaga 4-6 mm vastag finom szürkeöntvény azbeszttömítéssel és csavaros rögzítéssel. A 3-8 db elemből előállított tűztér vagy tűzszekrény helyszíni szerelése legfeljebb 2 órát vesz igénybe. Az öntöttvas tűztérfal alkalmazása és tulajdonságai azonosak az acéllemez betétekével. Sorozatgyártás esetén az előállítási költség nem haladja meg a más anyagú betétekét. Hosszabb használati szünet esetén sem korrodálódik. Kandallóbetétekkel együtt beépíthetők kétszer vagy egy és kétszer kétszárnyú kandallóajtók is, így a kandalló működhet zárt és nyitott tűztérrel is. Alkalmas egyedi fűtés céljára; magasabb fűtőértékű szenekkel is fűthető.

5. Hamugyűjtő és tároló

A hamu, az égés során keletkezett melléktermék, általában a keletkezés helyén, vagy azalatt gyűjthető össze. A hamuképződés függ az elégetett anyag és az égés minőségétől. A hamut a tűztér alján, a tűztalajon is össze lehet gyűjteni, ez azonban gyakori hamuzást igényel, higiéniai szempontból kevésbé ajánlatos. A hamutároló mindig a kandalló belső légáramlási (huzat-) vonalán belül legyen. Szabadon álló, körül, ill. három oldalról nyitott kandalló esetén a külső huzat miatt fokozott gondot kell fordítani a hamu tárolására.

Tárolás helyiségen belül

A tűztalaj alján rostély elhelyezésével külön, légáramlástól védett hamuszekrény vagy hamuláda alakítható ki. Zárt tűzterű kandalló esetében a helyiségből beáramló égési levegő mennyiségét a legcélszerűbb hamuládával (vagy fiókkal) szabályozni. A belső hamuzásnak másik módja, mikor a hamuláda közvetlenül a tűzrács alatt helyezkedik el. A süllyesztett tárolóedény nem szerencsés megoldás, mert kihamuzáskor a tűzrácsot minden esetben ki kell venni.

Tárolás helyiségen kívül

A hamuzás kedvezőbb megoldása, amikor a hamu az égés utolsó fázisában a rostélyon és a kiépített csatornán keresztül távozik a tűztérből a gyűjtőhelyre. A külső hamuelvezető csövön keresztül egyben a tűztér ellátható égési levegővel is. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a beáramló levegő fel ne kavarja a távozó hamut, mert ez erősen szennyezheti a helyiség levegőjét. A hamu függőleges vagy ferde csatornán keresztül vezethető el, és az épületen belül vagy kívül tárolható a tűzvédelmi előírások szigorú betartásával. Az épületen belül külön helyiség vagy tárolóedény szükséges a hamu tárolására a legalsó szinten. Külső tárolóként megfelel egy épület melletti akna vagy erre a célra épült kamra. A régi vagy az üzemben levő kémény alsó szakaszai felhasználhatók a hamu tárolására, ill. továbbítására. Külső tárolás esetén, az üzemen kívüli időben a rostély felett a csövön feláramló levegő elzárására záró-fedőt kell elhelyezni, vagy a csőbe szabályozható berendezést kell beépíteni.

6. Füstkamra

A füstkamra általában tölcsér formájú, felől szűkülő üres tér (más néven: füstharang, körül nyitott tűztér esetén füsternyő). A kandallótűztér felső szélénél, a füstpárkánnyal azonos magasságban kezdődik, felfelé szűkülve a füsttorokkal végződik, amely egészen a füstszabályozóig húzódik. Feladata a füst (és a gőzök) elszívása a tűztérből. A füstkamrabetétek általában acéllemezből, samott-téglából, előre gyártott samott-, tűzálló beton- vagy öntöttvas elemekből készülnek. Méretük mindig a tűztér hátfalkiképzésétől és a kémény helyzetétől függ. Szabad kémény esetében sokkal lényegesebb a kialakítása, mint zárt tűzterű megoldások esetében. A füstkamra egybeépülhet a tűztérrel, pl. előre gyártott elemes beton vagy acéllemez légfűtő szekrény esetében.

7. Füstelzáró-szabályozó

A füstelzáró szabályozza a tűztérben keletkezett füstgázok kéménybe jutását, ill. üzemen kívüli időszakban a tűztér légmentes lezárását. Anyaga általában acél, ill. öntöttvas, keresztmetszete lehet kör és négyzet alakú. Megkülönböztetünk csappantyúkat, tolattyúkat és füsttorokba szerelhető elzáróharangokat. A füstelzárónak légmentesen kell csatlakoznia a füstkamrához, ezért samotthabarccsal – és csavaros vagy acéllemez szekrény esetében hegesztett kötéssel – rögzítik, azbesztlemezzel tömítik. Elhelyezhető még a füstelvezető csőben is, ahol keresztmetszete mindig azonos a füstcsőével. Forgatókarral, támasztórúddal, füsternyő esetében forduló elzáróval (esetleg peremes ütközőtömítés beépítésével) vagy acélsodronyon függő súllyal kezelhető. Lényeges, hogy az elzáró-szabályozó mindenkori állása kívülről felismerhető legyen, ezért a kezelőkarnál tanácsos a szakaszokat bejelölni. Függőlegesen íves füstnyak és füstkamra esetében az elzárót a füstjárat tengelyére merőlegesen, akár függőlegesen is beépíthetjük (a 0-90O-os tartományban). Kandallóba a biztonságos légelzárás érdekében két szabályozót is beépíthetünk, pl. a füsttorokra billenőcsappantyút, a kéménybe pedig állítható tolattyút (sublert). Füstnyak – amely a füstelzáró és a füstcső vagy szabad kémény között helyezkedik el – nem szükséges minden kandallótípushoz; főként szabad kéményes kandallókhoz alkalmazzák. Az egyik feladata a kéményből lehulló korom összegyűjtése, hogy ne hulljon be a tűztérbe. Másik fontos feladata, hogy a kéménybe áramló hideg levegő útját megfordítsa úgy, hogy az a meleg füstgázzal ismét felfelé áramoljon. Ezáltal a huzat a füstgyűjtő kamra felső pontján lesz a legintenzívebb, így érvényesül gyorsító hatása. Biztonsági okokból falikandallókhoz külön kémény esetében is építenek füstkamrát, hogy a kedvezőtlen légáramlási időszakokban (szeles idő, gyors időjárás-változás, lehűlés) a becsapódó szél visszaáramlását megakadályozza. A füstnyak ütközőfala lehet a kéményre (járatra) merőleges sík lap, vagy ívelt mélyedés, de a legalkalmasabb áramlás íves sima falfelülettel érhető el. Anyaga általában azonos a tűztér faláéval, de lehet hőálló beton- vagy más előre gyártott elem is. Az ütközőfal áramlási vonalát szabályozó fenékrész fix vagy szabályozható, hiperbolikusan ívelt acéllemez elemmel egészíthető ki.

8. Füstcső

A füstcső vagy -csatorna feladata a füstgázok kéménybe juttatása. Tengelyvonala a kéménybe csatlakozás helyén nem lehet kisebb 45O-nál, átmérője pedig a kémény keresztmetszetével közel egyenlő. Nagyobb keresztmetszet esetén a kéményfalnak ütköztetett füst szeles időben visszacsapódik, és zavarja a kandallóban az égést. Kisebb kereszt-metszet esetén a füstgáz áramlása felgyorsul, és nagyobb a kifüstölés valószínűsége. A füstcső legtöbbször acéllemezből készül, kör vagy négyszög keresztmetszettel, de lehet öntöttvas, samottcső, hőálló beton vagy esetleg a kéménnyel közösen (de külön koromzsák- és tisztítóajtóval) falazott. Az acéllemez cső min. 2 mm vastagságú közepes minőségű lemezből készüljön, a samott idomcső 3 cm, a betoncső 5 cm falvastagságú legyen. Az levezetőcsöveket ajánlatos hőszigetelni kőzetgyapot szigetelőlemezzel, hogy a kandallóburkolat alatt javítsuk a füstgázok áramlási viszonyait. Nincs szükség külön hőszigetelésre, ha a cső veszteséghőjét a fűtött helyiségben légfűtési rendszer kiépítésével hasznosítjuk, pl. a kandalló felső burkolati falát alul és felül szellőzőnyilásokkal látjuk el.

9. Kémény

A kémény – a jó kémény a kandalló üzemeltetésének egyik fő feltétele. A kémény feladata a tűztérben keletkezett füstgázok elvezetése, és a huzat segítségével – a tűz biztonságos ellátása égési levegővel. A kandallóépítés előtt meglevő kémény igény-bevétele esetében tanácsos kikérni tüzeléstechnikai szakember véleményét, mielőtt nyitott vagy zárt tűzterű kandalló mellett döntenénk. Kis huzaterősségű (huzatú) kéménybe nem köthetünk be nyitott tűzterű kandallót, de zárt tűzterűt igen. Ha a zárt tűzterű kandalló ajtaját a felfűtési szakasz végén kinyitjuk, a nyitott kandallóhoz hasonlóan élvezhetjük a nyílt tűz szépségét.

10. Füstpárkány

A tűztérnyílás íves vagy egyenes záradékszakaszát füstpárkánynak nevezzük. A füstpárkány szétválasztja az elvezetett füstöt és a fűtött helyiség levegőjét egymástól, ami főleg huzatos lakás és szeles idő esetében fontos. A füstpárkány olyan nem éghető anyagból készüljön, amely alkalmazkodik a tűztér és a külső burkolat anyagához. Lehet a nyílással közös keretbe foglalva, fémből vagy más természetes anyagból. Ha fémből készül, közvetlenül elhelyezhetők rajta a szikravédő berendezés tartóelemei Éghető anyag csak a füstpárkány kávájának belső vonalától 20 cm-rel távolabb építhető be. A párkányfát a tűz sugárzási szakaszának szélétől legalább 2 cm-rel kifelé kell elhelyezni.

11. Tűzrács, tüzelőállvány

A tűztérbeli tökéletes égés és a lángok látványának érvényesülése érdekében a tüzelőhelyet célszerű kiemelni a tűztalajból. Az ehhez szükséges eszközök a 2 db tűzbak, a tűzrács, a tüzelőállvány és a tűzrosta kovácsolt- és öntöttvasból készülhetnek. A két tűzbakon helyezik el a hasábfákat. A tűzrács három- vagy négylábú rácsos állvány, amely acélcsőből hegeszthető, és hőcserélőként is működhet a hatásfok javítása céljából. A három- vagy négylábú tüzelőállványra a tűztér közepén piramis formában rakhatók a hasábfák. A tűzrosta a kandallófenékkel van egybeépítve. Apróbb fadarabok, hulladékok, brikett és tőzeg eltüzeléséhez alkalmas; anyaga lehetőleg öntöttvas.

12. Égésilevegő-ellátó rendszer

A tüzelőanyagok elégetéséhez égési levegőre, azaz oxigénre van szükség. Az égésilevegő-ellátás háromféle igény kielégítését jelenti. Ezek: az égéshez szükséges levegő; a termelt hőmennyiség tökéletes leadásához szükséges többletlevegő (ún. légfelesleg); és a kémény üzembiztos működéséhez szükséges levegőmennyiség. A kémény kiegészítő levegőmennyisége az összes égési és többletlevegő mennyiségének kétszerese nyitott tűzterű kandalló esetében, míg zárt kandalló esetében ennek 1,2- 1,5-szöröse. A kandalló az égéshez szükséges levegőt a fűtött helyiségből vonja el. Kifogástalan égés csak tökéletes és egyenletes levegőellátással érhető el. A levegőellátás egyik (nem legszerencsésebb) megoldása, amikor az égési levegő kizárólag a fűtött helyiségből áramlik be szabadon, kihasználva a rossz tömítéseken, a rosszul záródó ablakok és ajtók résein keresztül beáramló levegőt. Egyedi fűtés esetében a helyiség térfogatának 5-10-szeresét meghaladó mennyiségű égési levegő szükséges óránként. Ha ez a levegő az ablak- és ajtóréseken keresztül pótlódik, ez erős huzatérzetet kelt, és lényegesen hűti a fűtött helyiséget. Javítható a levegő-utánpótlás óránként 2-3 szellőztetéssel is, de mindkét esetben felére csökken az egyébként is 20-40%-os hatásfokkal üzemelő kandalló hatásfoka, jól záródó nyílászárók beépítése és a meglevők tömítése ma már mindannyiunk érdeke. Ezért jó nyílászárójú helyiségbe, ha nyílt tűzterű kandalló égésilevegő-ellátása nyílás vagy csatorna nélkül nem képzelhető el. Célszerű és gazdaságos az a megoldás, amikor az égési levegőt külön kiépített csatornán keresztül pótoljuk, amelyet mindenkor a szabadba vezetünk, és külső végét a csapadékvíz és a rovarok ellen védőráccsal, ill. hálóval látjuk el. Ez a csatorna az égési levegőt közvetlenül a tűztérhez és a tűztérnyíláshoz juttatja a falszerkezetben, a padozat alatt vagy a födémszerkezeten keresztül, így a huzat elkerülhető. Az égésilevegő-vezeték torkolatát a tűztér nyílásánál úgy kell kialakítani, hogy az odavezetett levegő lehetőleg közvetlenül a tűztérnyílásba kerüljön. Az égésilevegő-vezetékbe tökéletesen záró berendezést kell beépíteni, amelynek elvi működése azonos lehet a füstelzáró-szabályozó berendezéssel. A szerkezetet könnyen kezelhető karral kell ellátni, jól látható nyitási vagy zárási jelzéssel. Gazdaságos fűtés esetében a kívülről bevezetett égési levegőt részben előmelegítve juttatjuk a tűztérbe. A tűztérbe kerülő előmelegített levegő kis hányada az égéshez, nagyobb része a kémény felmelegítéséhez szükséges, és a füstgázokkal együtt a kéményen keresztül eltávozik. Az égési levegőt a kandallóba külön előmelegítő betéttel is be lehet vezetni. Ilyenkor a tűztérbe és a helyiségbe kerülő levegő mennyisége állítható karral szabályozható a kívánt arányban. Az égésilevegő-csatorna keresztmetszete nyitott tűztér esetén legalább a szükséges kéménykeresztmetszet fele legyen; zárt tűztér esetében 2/3-a, ill. 3/4-e elegendő. Az égésilevegő-csatornát az épület fűtött helyiségeinek szerkezetében (lábazati feltöltésben) hőszigeteléssel kell ellátni. A szellőzőcsatorna hossza természetes légáramlás esetén a kereszt-metszet függvénye; lejtése min. 2-3% (kifelé). Gépi szellőzés esetén hossza és lejtése a szellőzőventilátor teljesítményének függvényében változhat. A szellőzőcsatorna lehetőleg kör keresztmetszetű legyen, de elfogadható négyszög keresztmetszetű is. Az égési levegő mennyiségének megállapításakor minden esetben számításba kell vetni a zárt nyílászárókon, valamint a falakon keresztül bejutó levegőt. Az égésilevegő-csatorna külső vége ne legyen a széliránnyal párhuzamos épületoldalon, ugyanis szeles időben az erős szívóhatás visszafelé működtetné a rendszert, de számításon kívül kell hagyni a füstös, poros oldalt is. Az égési levegő pótolható üzemen kívüli (szagtalan) pincékből is, régi vagy használaton kívüli kéményen keresztül, alulról vagy még felülről is. Utóbbi esetben szívó- (indító-) ventilátor szükséges. Kéményszellőző csatlakozási vége 3 m-nél közelebb nem lehet az üzemelő kéményhez.

13. Légfűtés

A kandallóépítő külföldi cégek legelterjedtebb és leggazdaságosabb fűtési megoldása az egy helyiséget (lég)fűtő kandalló.

A légfűtés során tulajdonképpen beépített egyszeres vagy kettősfalú kandallóbetétek segítségével hasznosítják az elveszett hőmennyiség nagy részét. A beépített kandallóbetét a sugárzás és a füstgáz melegét átadja a légkamrának. A légkamra levegője a hőmérséklet-különbség hatására áramlani kezd, és a csatlakozónyíláson keresztül fűti a helyiséget. A fűtéshez használt levegő gravitációs úton, vagy a légcsatorna-hálózatba beépített ventilátor hatására kering.

14. Burkolatok

A kandallók építésekor nemcsak a jó működtetéshez nélkülözhetetlen technikai előírások, hanem a térformáló és esztétikai szempontok figyelembevétele is igen fontos. A kandallótervezés első fázisa a kandalló helyének és szoros összefüggésben ezzel működési rendszerének meghatározása. A második a külső forma és az anyagok megválasztása, illeszkedve a környezethez és a lakáshoz.

Építőkövek.

Minden fajtájuk alkalmas díszítőburkolat készítésére; a tűztérnyílástól számított 10 cm-es sávon belül azonban a mészkő nem építhető be. A kőfalak lehetnek természetes vagy megmunkált felületűek, falazhatók rétegesen, váltósorosan vagy réteg nélküli (ciklop-) falként, javított (cementes) habarccsal.

Téglák.

Külső burkoló- és szerkezeti falak egyaránt készülnek kisméretű falazó-, pillér- és mészhomok téglából, különböző kötésmódokkal, javított (cementes) habarccsal falazva. Annak ellenére, hogy a legolcsóbb burkolat, mégis tetszetős, változatos kialakítású falak építhetők belőle. A tűztérfal és a burkolat között kitőltőfalat kell építeni tömör falazótéglából. A falburkoló téglák 1/8-os, 1/4-es és 1/2-es változataiból igen szép és időálló burkolat készíthető, általában mély hézagokkal, javított habarccsal.

Csempék és kerámiák.

A behabarcsolt kitöltőfalazatra javított habarccsal rakják fel a burkolólapokat tömör, tág hézagokkal. Csak jól hőszigetelt tűztéren kívüli kitöltőfalak burkolhatók csempével vagy kerámiával. Az anyag tágulási együtthatójának közel azonosnak kell lennie a kitöltőfaléval, mert különben felfűtéskor könnyen leválhat a burkolat. A tág hézagú felületi kiképzés és a kiselemes burkolóanyag a szerencsésebb megoldás a hőtágulásból adódó mozgások és az abból származó problémák elkerülése végett. Ilyenkor a tág hézag tulajdonképpen burkolati dilatációs hézag a hőmozgások kiegyenlítésére. A hézagoló anyag színezhető cementpép.

Kályhacsempék.

A kerámiaipar által gyártott mindegyik kályhacsempe alkalmas zárt és nyitott tűzterű kandallók építésére. A kandalló palástját teljes egészében meg lehet építeni mázas kályhacsempéből, építéstechnológiája azonos a cserépkályháéval. A kályhacsempe falazat készülhet a kitöltőfallal együtt és külön is.

Külön épített köpenyfal esetén a légrést ki lehet használni a felületi hatásfokot növelő ún. konvektoros fűtés építésére. Tökéletesebb és időállóbb a kitöltőfallal együttépülő, azzal szerves egységet alkotó burkolat. A csempe felületi hőleadása zárt tűzterű kandalló esetében egyenletes fűtéssel 800 W/m2, nyitott tűzterű esetében 600- 700 W/m2. Légfűtéskor ezek a számok 1,5- 2,0-szeresre növelhetők. A nyitott tűzterű kandalló esetében természetesen figyelembe kell venni a tűznyílás sugárzó hőjének mennyiségét is.

Vakolatok és rabicok.

A kandallók külső felületéhez megfelelnek az egyszerű felületkezelt vakolatok. Készülhetnek sima, durva, cuppantott, kapart és csurgatott kivitelben, minden esetben csak javított (cementes) habarccsal. A rabicfelületek a különböző légfűtő és felépítményrészekhez szükségesek, 20-50 mm lyukméretű, 4-6 mm átmérőjű huzalból készült rabichálóra, lehetőleg csak cement rabicvakolat felhordásával készülnek. Gipszrabicot kandallóhoz ne használjunk, mivel a hő okozta mozgások hatására a szerkezetet károsító repedések keletkeznek benne.

Fémlemezek.

Általában csak díszítő jellegűek, anyaguk lehet: acél, sárgaréz, vörösréz és bronz. Acéllemez esetén szerkezeti elemként is felhasználhatók, hegesztett vagy rusztikus (kovácsolt) szegecseléssel. Acélvázukat szokták színesfém lemezzel is burkolni, megfelelő hőszigetelő réteg (levegő vagy pl. kőzetgyapot) közbeiktatásával. Füsternyő csak színesfémből nem készülhet, mert hő hatására deformálódik, és rövid idő alatt tönkremegy.

Faszerkezetek és faburkolatok.

A kandalló tűzterétől és tűznyílásától, valamit a sugárzás irányától számított 40 cm-en belül fát vagy egyéb éghető anyagot beépíteni nem szabad. A kandalló szerkezeti eleme nem készülhet fából gyúlékonysága miatt (párkányfa sem lehet a tűz sugárzási vonalától számított 2 cm-en belül) A fát kandalló külső burkolataként ritkábban ugyan, de használják. Ha burkolat készül belőle, a füstnyaktól és a füstcsőtől 2,5 óra tűzhatárértékű tömör fallal kell elválasztani, amely 25 cm vastag tömör téglafal hőszigetelésével egyenértékű.

Forrás:
Bajkó Béláné: Lakóépületek, lakások fűtése,
Hans-Peter Ebert: Fatüzelés,
Kószó József: Kandallók,
Dr. Párkányi György: Kályhák,
Kamil Zoufalý: Építsd magad

A részletesebb ismereteket, keresse ezekben a könyvekben!