A Paneles építési mód – meg nem honosodott – elnevezése: nagytáblás építési rendszer. A paneles építésmód rendszerelve, hogy a külső és belső teherhordó falszerkezeteket, valamint az azokra támaszkodó födémeket üzemben előre gyártott nagyméretű – általában már két irányban is paraméter nagyságú (tehát ún. szoba nagyságú) elemekből, lehetőleg egyszerű kötésekkel szerelik össze. A rendszerben alkalmazott, függőleges teherhordó külső határoló szerkezetek három rétegűek, míg az egyéb szerkezetek egyrétegűek.
Az építésmód lehetővé teszi 5 vagy 10 szinten lakóépületek létesítését, de egyéb építmények is létesíthetőek e módszerrel. Ez az építésmód volt a legelterjedtebb – a tömegigények kielégítése idején – annak ellenére, hogy tervezési, gyártási és kivitelezési, továbbá kötött üzemeltetési feltételek és hibák miatt rendkívül sok hibajelenség fordult és fordul elő használatuk során.
A paneles építésmód alkalmazási nehézségei: a különböző tulajdonságú anyagok egymásra építéséből, a szilárdsági és hőtechnikai igénybevételek különbözőségéből adódó mozgás- és alakváltozás eltérés (szükséges mértékű) összehangolásából, a tartószerkezetileg és hőtechnikailag egyaránt megfelelő rétegződési sorrend meghatározásából, a sérülésre és nedvességre érzékeny anyagok védelméből, a sok rétegű szerkezet helyes, az összeszerelés és hézagzárás feltételeit is kielégítő peremezésből adódó nehézségek.
Kiemelendő, hogy korai gyakorlatban a dunaújvárosi házgyár tömör teherhordó panelelemeket is gyártott. E házgyári elemekből gyártott és szerelt épülettípus egyértelműen kötött élettartamú, amely tényező a fennálló ilyen ingatlan értékét alapvetően meghatározza.
A paneles építésmód Európa szerte elterjedt megoldás volt, annak ellenére, hogy különféle okoknál fogva csak gyors építésre volt alkalmas, de tartós használatot csak korlátozott feltételek között biztosított.
A fenti cikk a Házépítők Lapjáról került át a 3D Lakberendezésre, a Házépítők Lapjával történő összevonás miatt.
