A tetőszerkezetek elváltozásai

A tető tartószerkezeti szempontból akkor tekinthető megfelelőnek, ha kellő teherbírású, állékony és minden irányban merev. Épületszerkezeti szempontból pedig akkor tekinthető megfelelőnek, ha fedélidoma folytán a csapadékot gyorsan és biztonságosan elvezeti, a fedési felületek lejtése és héjazati aljzata megfelelő a fedési anyagnak és módnak, másrészt megteremti az adott fedélsík hajláshoz tartozó biztonságos rögzítés lehetőségét, faanyagú fedélszék esetén a vonatkozó tűzrendészeti előírások betartásával, acélszerkezeti anyag alkalmazásához az előírt korrózióvédelem időnkénti megújítása érdekében mindenütt hozzáférhetően készül, valamint a tető terének szellőzése a bejutó csapadékvíz elpárolgását, a pára lecsapódásának elkerülését biztosítja.

 

A teherbírás szempontjából nem megfelelően megépített szerkezetű, nem megfelelő keresztmetszeti méretű tetőszerkezet elváltozásai szemrevételezéssel is könnyen megállapíthatóak.

A lehajlott födémgerenda felhúzatása fa-, vagy acélgerendával, állószékek-, dúcok sorába nem illeszthető dúc, vagy alátámasztás alkalmazása egyenetlen szarufa-, szelemen alátámasztására.

A tetőszerkezetek stabilitását ún. háromszögek kialakítása és a csomóponti kötések teremtik meg. Ezek szétcsúszása a szerkezet meghibásodásaira, elmozdulásaira utalnak.

A lapostetők hibajelenségei

Ma már elismerten hibás gyakorlat volt hazánkban a lapostetős technológiai megoldás, s egyre gyakrabban egészítik ki a lapos tetőket magastetővel.

A lapostetők kialakításának egyik ismert módszere volt az egyenes rétegrendű, ahol a csapadékvíz elleni szigetelés a legfelső réteg, míg a másik módszer a fordított rétegrendű, ahol a csapadékvíz elleni védelem a födémszerkezetben van elhelyezve.

Mindkét esetre nézve érvényes, hogy szemrevételezéssel a lapostető állapota nem minősíthető, csupán feltárás vezethet eredményre. Valamint problémát jelent, hogy a lapostetők hibái (szigetelési vagy konstrukciós hiba) a belső meghibásodások látható helye alapján sem ítélhető meg, mert a tönkremenetel soha nem ott van, ahol annak látható jele.

Probléma az eredetileg, vagy javításra alkalmazott szigetelőanyag tulajdonságainak megítélése, adatokat kell kérni az eredeti szigetelőanyagról, illetve a javítási célú szigetelőanyagokról, a karbantartás-felújítás időpontjáról. A bitumenes szigetelőanyagok esetén – a teljes karbantartási kötelezettség teljesítése mellett is – max. élettartamuk 12-15 év, a műanyag fólia, szigetelőlemez élettartama szakszerű kezelés mellett is max. 15-20 év. Az újabb eljárások – elsősorban lepedősített – esetén nincs élettartam gyakorlat, így azokat 15-20 évben lehet meghatározni.

Ellenőrizni kelt, hogy szakszerű-e a dilatáció képzés. Ellenőrizni kelt a kísérő szerkezetek állapotát, amely a szegélyek, vízgyűjtők, összefolyók, tömbkosarak területére feltétlenül terjedjen ki. Át kell nézni a belső hibajelenségeket, át kell nézni a látható szigetelés állapotát, viselkedését, sugárzás elleni védelmének állapotát, a felépítmények és az azokban elhelyezett berendezések működőképességéről, viselkedéséről meg kell győződni.

Általában az ilyen tetőszerkezetek megítéléséhez nagy gyakorlat szükséges.

Érdemes lehet megnézni ezeket is:

.

Ha a böngésződben futtatod a uBlock, vagy hasonló kiegészítőt, (vagy magát a javascriptet,) akkor blokkolod a képek és a menürendszer megjelenítését. Kapcsold ki, ha élvezhető tartalmat akarsz látni!

^
^