Acélgerendás födémek

A XIX. század közepétől a XX. század elejéig kiterjedten alkalmazott acélgerendás födémeket a vasbeton kiszorította. Ma acélszerkezetű magasházak és nagyfesztávú csarnokok szerkezeteként élnek tovább.

A poroszsüveg födém a hagyományos acélgerendás födémek legelterjedtebb változata volt.
A melegen hengerelt “I” gerendák közeit dongaboltozatként falazták ki.
A gerendákat 1,00-1,30 m tengelytávolságra kiosztva – általában szabad kézből falazva, a födém alul síkra volt vakolható, míg nagyobb gerendatengelytáv esetén mintadeszkázatot használtak, s az alsó felületen a dongaív látható volt. A gerendát a falra habarcságyba fektették, s a gerendavégeket a falban áttoló vasakkal lehorgonyozták, később a vasbeton koszorúba bajuszvasakkal bekötötték. A gerendákkal párhuzamos falakba (három gerendát összefogva) laposvasakkal a falkötő vasakhoz rögzítették. A kifalazást a gerendák alsó övére fűzött orrtéglák segítették. A gerendaközöket a gerendák tengelyével párhuzamos téglasorokkal, vagy szöget bezáró – a teherhordó falak mentén és mezőközépen párhuzamos (kupás) sorokkal kiékelt – gyűrűs sorokkal falazták. A szélső mezők oldalnyomását vonórúddal, vagy a koszorúba bekötött vasbeton lemezzel oldották meg, valamint az oldalnyomás kiegyenlítésére az összes mezőt egyszerre építették. Az együttdolgozást híg cementhabarcs-hátkiöntéssel valósították meg.
A konzolos erkélyeket, függőfolyosókat eleinte acélgerendákra fektetett kőlemezekkel, később boltozottan, majd vasbetonból (ez utóbbi két esetben csapadék-szigeteléssel kiegészített padlóburkolattal) építették.
A könnyű válaszfalakat a födém teherelosztó rétegére építették, a nehezeket kiváltották, vagy átvezették a födémen.

Acélgerendás födémeket ezen kívül építettek:
üreges tégla, illetve kovaföld-betéttestes mezőkkel, alul- és felül-bordás vasbetonlemezes födémként, téglabetétes vasbetonlemezzel: pl. Horcsik födém

A vasbeton födémek őse az acélgerendás födémek salakbeton-lemezes változata a Mátrai födém. Az alul sík födémre az acélgerendák irányában növekvő lemezvastagság és az íves (belógatott) vasalás a jellemző. A lemezben átlósan vezetett, köteges vasatás az acélgerenda támasz-közeli negyedeiben adta át a terheket, s ezzel a nyomaték és az acél-keresztmetszet csökkentését egyaránt szolgálta. A gerendákkal párhuzamos, szélső mezőkben a vasalást a falakhoz horgonyozták ki.
Nedvesség-károsodások következtében e szellemesen, szépen szerkesztett födémek nagy hányada ment tönkre. (Nedvesség hatására a salak kéntartalma aktivizálódott, s a kénsav megtámadta a vasalást.)

Az acél vázgerendákra (fiókgerendákra) fektetett tűzi-horganyzott acél trapézlemezekből felbetonnal, illetve száraz, szerelő jellegű rétegfelépítéssel készül födém. A trapézlemezeket egymáshoz – pl. szegecs vagy csavarkötéssel – a gerendákhoz – csavarokkal, csapokkal, stb. – rögzítik. Ezeket a födémeket tűzvédő álmennyezettel egészítik ki.

Az acélgerendás födémek értékelése:

  • szilárd, közepesen tartós, rezgés-érzékeny szerkezetek,
  • elemeinek együttdolgozása külön megoldással (pl. hátkiöntő habarccsal) biztosítható,
  • a többtámaszúság két-traktuson átérő gerendákkal oldható meg,
  • min. 8 cm éghetetlen feltöltéssel, burkolattal és vakolt felülettel mérsékelten tűzállók,
  • nedvesség- és korrózió-érzékenyek, védelmükről gondoskodni kell.

A fenti cikk a Házépítők Lapjáról került át a 3D Lakberendezésre, a Házépítők Lapjával történő összevonás miatt.

.