Akik képesek lennének egyéni kivitelezéssel, avagy évszázados népi hagyományként kalákában építkezni, és az anyagi helyzetük tekintetében az olcsó, de környezetbarát és energiatakarékosságot biztosító természetes alapanyagok beépítésével az otthonteremtésre, azok bürokratikus akadályokba ütköznek. Emiatt kénytelenek az iparilag előregyártott drágább megoldásokhoz folyamodni, akkor is ha képesek lennének a gyakorlatiasságuk miatt önmaguk megteremteni a lakhatásukat.
Balaton-felvidéki jellegű nádfedeles féltornácos ház – inspirációs kép (ha megnyitod a cikket további mesebeli házat találsz!)
Egyfelől teljesen érthető az építés bürokratizáltsága, hiszem az építés és a lakhatás biztonságát így kívánják megkövetelni, ugyanakkor ha egy jóléti ország bürokráciáját lehet megtapasztalni, azaz mint valami fejlett országhoz való tartozás képzete céljából, holott ezzel szemben egy ilyen ország lakosságának jó része számára indokolatlan anyagi terhet jelent, avagy több évtizedes eladósodottságot kell felvállalniuk ezért az építési biztonságért cserébe.
Régen a néplélekben, a tudatalattiban megvolt az építési tudás, az emberek (a család, a barátok) egymásnak kölcsönösen felépítették a házaikat, és apáról fiúra szált az építési gyakorlat, egyszerű természeti tudással. Igaz sokkal korszerűtlenebb (de természetesebb) anyagokkal, puritánabb életkörülményekkel, de környezetbarátabban. Most a technológia és a bürokrácia fejlődésével mindez a népi tudás az enyészetté lesz. Amíg akár a 1980-as években teljesen természetes volt a kalákás családi ház építés, most akik ilyesmire szánják rá magukat – lassan már valami egzotikus ősembernek számítanak, akiket megcsodál az internet népe.
A természetes építési anyagok és a modern szabályozás konfliktusa: hogyan őrizhetjük meg a hagyományt a bürokrácia árnyékában? bővebben… →
