Bár az amerikai század-közepi modernizmus az egész Egyesült Államokban elterjedt, különösen kiemelkedő volt Kaliforniában. Az ottani éghajlat és életmód jól illett a modernista építészeti elvekhez, mint például a nyitott terek, nagy ablakok, és az épületek és a természet közötti szoros kapcsolat.
Az amerikai század-közepi modernizmus – „American Mid-Century Modern” – az 1940-es évek közepétől az 1960-as évek végéig terjedő időszakban virágzott, közvetlenül a második világháború után. Az Egyesült Államok ekkoriban egy jelentős gazdasági fellendülést élt át. A háború utáni időszakban a gyorsan növekvő középosztály, a lakásépítési programok és a fogyasztói társadalom kialakulása újfajta életmódot és dizájnt igényelt. Az emberek jobban hozzáfértek a jövedelmekhez, ami lehetővé tette az új lakóházak, bútorok és háztartási cikkek vásárlását.

Amerikai század-közepi modernista stíluselemek
Az amerikai század-közepi modernizmus számos jellegzetes elemmel rendelkezik, amelyek megkülönböztetik más modernista irányzatoktól:
- Funkcionalitás és egyszerűség: A formák és anyagok használata egyszerű és funkcionalista volt, elkerülve a túlzott díszítést.
- Nyitott terek: Az épületek belső elrendezése gyakran nyitott, integrálva a nappali, étkező és konyha tereit.
- Természetes anyagok és nagy ablakok: Gyakran használtak természetes anyagokat, mint fa és kő, valamint nagy üvegfelületeket a természetes fény beengedésére és a külső környezet láthatóvá tételére.
- Innovatív technológiák és anyagok: Az új építészeti technológiák és anyagok, mint az acél és beton, gyakran alkalmazásra kerültek.