A dekonstruktivista stílus főbb jellemzői:
- Színvilág: A színvilág változatos lehet, de gyakran az élénk és kontrasztos színek is előfordulnak. A színek használata nem követi a hagyományos szabályokat, és az érdekes, meglepő kombinációk jellemzők.
- Formavilág: A dekonstruktivista stílusra jellemzőek az aszimmetrikus és szétbomlott formák. Az építészeti elemek és a bútorok olyan módon vannak elrendezve, hogy látszólag szétbomló vagy széttöredezett struktúrát alkossanak.
- Minták használata: A dekonstruktivista stílusban a minták gyakran a forma és szerkezet széttöredezett vagy szétbomlott aspektusaira utalnak. A megszokott mintázatok helyett inkább a rendszertelenség és a káosz hatása érvényesül.
- Felhasználható anyagok tulajdonsága: Az anyagok változatosak lehetnek, de gyakran használják az ipari anyagokat, acélt, betont, üveget és más modern, építészeti anyagokat. Az anyagok különleges tulajdonságait hangsúlyozzák, például az acél hegesztéseket vagy a beton repedéseit.
- Bútorok jellege: A bútorok általában aszimmetrikus és szokatlan formájúak lehetnek. Az anyagok esetében gyakran előtérbe kerülnek az ipari jellegű anyagok és különféle textúrák. A bútorok széttöredezett vagy szétbomlott külsőt kaphatnak.
- Kialakulásának körülményei: A dekonstruktivista az 1980-as évek végén és a 1990-es évek elején vált kiemelkedővé az építészeti tervezésben és az egyéb tervezési területeken is, beleértve a lakberendezést. A mozgalom célja a hagyományos formák és struktúrák felbontása, újrateremtve azokat egyedi és kreatív módon.
A dekonstruktivista stílus egy kifejező művészeti irányzat, amely az építészetben és a dizájnban is megtalálható. A szétbomlott, aszimmetrikus formák és az építészeti elemek szokatlan elrendezése mind a látványos és kreatív atmoszférát hivatottak létrehozni.
A dekonstruktivista stílus főképp építészeti stílus. A dekonstruktivizmus karakterisztikái, amelyek az épületeken megjelennek, nem könnyen alkalmazhatók a lakberendezési területen. Az építészeti dekonstruktivizmusra jellemző a struktúrák és formák szétbomlása, az egyes elemek játéka és az épület jelentésének megkérdőjelezése. Nyilvánvalóan egy zárt térben a határoló felületek miatt egy dekonstruktivista épület megjelenik egy helyiségbelsőben – ez logikus. A dekonstruktivista stílusnak lehetnek kihívásai a lakóterekben való alkalmazásában. A tágas tér és a magas belmagasság előnyösen járulhat hozzá a dekonstruktivista hatás eléréséhez. Ugyanakkor egy kisebb lakásban vagy alacsony belmagasságú helyiségben valóban nehezebb lehet érvényesülni ennek a stílusnak. Egy dekonstruktivista térkialakításra sokkal jobb lehetőségek adódnak egy előadóteremben, egy színházban, vagy éppen egy csarnokban, metróállomáson.
A metrót nem véletlen említettem. Talán egy hazai olvasónak dekonstruktivista építészet szemléltetésére célszerű egy sokat látogatott helyszínt bemutatni, pl. a 4-es metró Fővámtéri megállóját megszemlélni.
Bővebb információk: ITT
Vagy egyszerűen nézd meg a Haló sorozat 3. részét.
HALO.S01E03.00:40:58 vs. Fővámtér
Ha mégis dekonstruktivista enteriőrről beszélhetünk, az inkább a közösségi terekre lehet jellemző és nem igazán lakás-léptékről. Egy lakás dekonstruktivista stílusú kialakítása, amellett, hogy barátságtalannak és életidegennek hathat, – az adott térméret nem is igazán biztosít lehetőséget arra, hogy egy dekonstruktivista hatás érvényesüljön. Hiszen egy dekonstruktivista felület-térszerkezet, általában jobban értelmezhető egy monumentális alkalmazott műalkotásnak. Tehát, ha egy lakásba akarjuk a dekonstruktivizmust megjeleníteni, akkor ahhoz tágas szobák kellenek, nagyobb belmagassággal, mert ellenkező esetben mesterkélt, erőltetett, torz hatást érhetünk el.