Az Eames Era a második világháború utáni időszakot jelöli, amikor Charles és Ray Eames dizájneri munkásságuk révén meghatározó hatást gyakoroltak az amerikai század-közepi modernizmusra. Az 1940-es évek közepétől az 1960-as évek végéig tartó időszakban az Egyesült Államokban a gazdasági fellendülés, az urbanizáció és a középosztály növekedése jelentős keresletet teremtett az új, modern dizájn iránt. Az Eames házaspár innovatív hozzáállása a formatervezéshez és az anyaghasználathoz forradalmasította a bútorgyártást és az ipari dizájnt.
Az Eames Era központja az Egyesült Államok, különösen Kalifornia, ahol az Eames házaspár tevékenykedett. Kalifornia progresszív szellemisége, éghajlata és építészeti környezete ideális terepet biztosított a modernista dizájn fejlesztéséhez és terjedéséhez.

Eames Era század-közepi modernista stíluselemek
Az Eames Era számos jellegzetes elemmel rendelkezik, amelyek megkülönböztetik más modernista irányzatoktól:
- Innovatív anyaghasználat: Az Eames házaspár kísérletezett új anyagokkal, mint például a rétegelt fa, a műanyag és a drót, amelyek új lehetőségeket nyitottak meg a bútortervezésben.
- Ergonomikus tervezés: Az emberi test kényelmének és mozgásának figyelembevétele a bútorok tervezésénél központi szerepet játszott.
- Modularitás és sokoldalúság: A tervezett bútorok gyakran modulárisak és sokoldalúak voltak, könnyen illeszkedtek különböző terekhez és felhasználási módokhoz.
- Esztétikai egyszerűség: Az egyszerű, mégis elegáns formák és a tiszta vonalak jellemezték az Eames dizájnt, elkerülve a túlzott díszítést.
- Funkcionalitás: A dizájn mindig a praktikumot helyezte előtérbe, a szépség és a funkcionalitás egyensúlyban voltak.