A kortárs transzicionális stílus jellemzője, hogy modern és hagyományos elemeket egyesítenek. Gyakran leírják úgy, mint a “klasszikus modern” stílus. Ez a lakberendezési stílus az 1950-es években vett lendületet, válaszként a korábbi korszak klasszikus modernista és század-közepi modernista stílusaira. A kortárs stílusok a 1940-es és 1950-es években indultak el, és ekkor vált népszerűvé a „transitional design” is. A transzicionális dizájn egyedülálló válasz volt a „nagyon modern” új fogalmaira.
A stílus a görbék és az egyenes vonalak kombinációját használja, hogy egy olyan dizájnt hozzon létre, amely egyensúlyban tartja a férfias és nőies attribútumokat, és célja, hogy kényelmes és pihentető stílust teremtsen. A díszítés és a dekoráció visszafogásával, többnyire minimális kiegészítőkkel tartja a fókuszt a dizájn egyszerűségén és kifinomultságán. A színpaletták általában semlegesek és visszafogottak, és monokrómok lehetnek, a színt a művészetben és a hangsúlyokban használják, nem pedig a kárpitozásban és a padlóban. A bútorok méretei bőségesek, de nem nyomasztóak. A textúra fontos, és a szövetválasztások változhatnak a tartós anyagoktól a kifinomult, plüss szövetekig, tónus a tónusban vagy kis méretű grafikával. Gyakran használnak több textúra kiegyensúlyozott keverékét.