Pop-art, mint lakberendezési stílus – lakberendezési stílusok 17.5

A pop-art eredetileg egy képzőművészeti mozgalom volt, amely az 1950-es és 1960-as években jelent meg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. A pop-art nem egy lakberendezési stílus.

Azonban a pop-art esztétikája és szemlélete hatással volt más területekre is, beleértve a lakberendezési dizájnt is. A pop-art lakberendezési stílus egyfajta játékos, élénk és modern megközelítést kínál. Az ikonikus pop-art elemek, mint például a színes minták és az ismert márkák, hozzájárulnak egy energikus és karakteres atmoszférához a térben.

A pop-artot lakberendezési stílusként az alábbi jellemzőkkel illethetjük:

• Színvilág: Az élénk és kontrasztos színek jellemzőek a pop-art lakberendezésben. Gyakran használnak élénk színkombinációkat, például pirosat, kék, sárgát és zöldet.
• Formavilág: A formavilág általában tiszta és egyszerű. A pop-artban gyakran találkozhatunk geometrikus formákkal, négyzetekkel, körökkel és egyenes vonalakkal.
• Minták használata: A minták széles skáláját alkalmazzák, beleértve a pöttyöket, csíkokat, és a pop-art ikonikus képeit, mint például a Coca-Cola logót vagy a Marilyn Monroe portrét.
• Felhasználható anyagok tulajdonsága: A pop-art stílus gyakran használ modern és könnyen tisztítható anyagokat, mint például a műanyag és a poliészter. A cél a könnyen karbantartható, praktikus bútorok létrehozása.
• Bútorok jellege: A bútorok általában modern formájúak és egyszerűek. A kényelem és a funkcionalitás fontos, de a stílusos megjelenés is hangsúlyos.

A pop-art mozgalom az 1950-es és 1960-as években fejlődött ki, és az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egyaránt nagy hatást gyakorolt a képzőművészetben és a popkultúrában. A pop-art az ismert márkák, a médiaikonok portréinak és hétköznapi tárgyak (fogyasztási cikkek) képeinek felhasználása miatt hamar népszerűvé vált és kiterjedt más művészeti területekre is, beleértve a lakberendezést is.

A pop-art mozgalom részben a dadaizmusban és a szürrealizmusban gyökerezik. A pop-art lényegét Robert Rauschenberg művész fejtette ki: „Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.” – vélhetően a absztrakt expresszionizmus ellenében fogalmazhatott így.

A pop-art anyagai a popkultúra termékeiből merít. Ezek az anyagok, amelyek a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utca, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb1. A pop-art technikája széles: valóságos tárgyakat vesz át változtatás nélkül, újra előállítja a pontos másukat (pszeudotárgyak), gyakran eredeti rendeltetésüktől eltérő helyen és konstrukcióban alkalmazza őket (assemblage-ek), vagy festői, illetve szobrászi kompozícióba helyezi (combine-painting). Bővebb információk a Wikipédián.

A pop-art legjelentősebb képviselői között található Andy Warhol, aki a hatvanas-hetvenes évek pop-kulturális elemeit használta fel, beleértve politikai figurákat, filmsztárokat vagy híres márkákat. Egy másik jelentős képviselő Roy Lichtenstein, aki felnagyított képregény-jeleneteivel vált ismertté a hatvanas évek elején.

A pop-art művészeti irányzatnak a kialakulásához hozzájárultak különböző társadalmi és kulturális tényezők:

A tömegkultúra befolyása: A második világháború után a tömegkultúra és a fogyasztói társadalom jelentősen nőtt. Az emberek számára elérhetővé váltak az újabb és modernebb médiumok, például a televízió, a rádió, a reklámok és a popzene. Ezek az eszközök hatottak a művészekre és inspirálták őket a mindennapi életből vett témák felé.

Amerikai és brit társadalomváltozások: Az 1950-es évek Amerikában és az Egyesült Királyságban jelentős társadalmi változásokat hoztak magukkal. Az új fogyasztói kultúra, az ipari fejlődés és az életszínvonal emelkedése mind hatott a művészeti világra.

Reakció az absztrakt expresszionizmus ellen: A pop-art művészei szándékosan ellenálltak az absztrakt expresszionizmusnak, amely azelőtt uralkodó stílus volt. A pop-art célja az volt, hogy az élet hétköznapi tárgyait és eseményeit a művészet középpontjába állítsa, ellentétben az absztrakt művészettel, amely inkább az érzelmek és az absztrakció kifejezésére összpontosított.

A pop-art egyik kiemelkedő képviselője az angol művész, Richard Hamilton, aki „Just what is it that makes today’s homes so different, so appealing? /Mi az, ami ma a házakat annyira másokká, annyira vonzóvá teszi?/” – című művével tekinthető az irányzat egyik első alkotójának. Az Egyesült Államokban Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg és James Rosenquist nevei emelkedtek ki a pop-art mozgalomból.

A pop-art stílusjegyeiként említhetjük meg az alábbiakat:

A hétköznapi tárgyak és szimbólumok felhasználása: … mint például dobozos levesek, Coca-Cola palackok, újságok, hírességek arcok stb.

Az ipari technológiák felhasználása: Az ipari reprodukció, például a szitanyomás és a háttérfényezés technikái gyakran alkalmazottak voltak, hogy a művészek könnyen és gyorsan reprodukálhassák műveiket.

Az élénk színek használata: A pop-art gyakran élénk és kontrasztos színekkel dolgozott, amelyek a reklámok és a média világára emlékeztettek.

Az irónia és a humor: Sok pop-art alkotás iróniával és humorral jellemezhető, melyek a fogyasztói kultúra és a tömegmédia jelenségeit elemezték vagy parodizálták.

A pop-art azóta is fontos hatással van a kortárs művészetre, és a fogyasztói kultúra, a média és a hétköznapi élet témái továbbra is gyakran előfordulnak a művészet világában.

Amíg a pop-art képi- és színvilága tökéletesen illeszthető gyerekszobákhoz, addig más enteriőrök látványában erősen megosztó lehet.

A pop-art, jellegénél fogva élénk, kontrasztos színeket használ, hogy vizuálisan megragadó és figyelemfelkeltő legyen. A bohém stílus szintén híres a gazdag, élénk színekről, bár gyakran használ természetes anyagokat és mintákat is. A retró stílus színpalettája gyakran függ a konkrét időszaktól, amelyet utánoz, de az is gyakran tartalmaz élénk és karakteres színeket. Ezért általánosságban elmondható, hogy van némi hasonlóság a pop-art, a bohém, vagy akár a retró stílusok színhasználata között. Azonban fontos megjegyezni, hogy a színhasználat csak egy aspektusa ezeknek a stílusoknak, és más elemek, mint például a forma, a minta és a textúra, szintén fontos szerepet játszanak a stílus meghatározásában. Ezért bár a színek hasonlóak lehetnek, a teljes vizuális élmény nagyon különböző lehet.

A pop-art nem egy lakberendezési stílus, hanem mint művészeti irányzatnak látványos leképeződése jelenhet meg egy-egy enteriőrben is.

Elmondhatjuk, hogy a lakberendezési stílusok tekintetében csak annyiban tekinthetjük a pop-art stílus lakberendezési stílusnak is, amennyiben az enteriőrökben alkalmazzuk a pop-art képzőművészeti alkotásokat, illetve ezeket ábrázoljuk nem csak képeken, posztereken, tapétákon, hanem esetleg textílián, drapérián, csempén, – valamint a lakberendezési tárgyak színvilága illeszkedjen a pop-art által alkalmazott színhasználathoz. De ezen kívül nincs igazán más pop-art lakberendezési stílusjegy, mondjuk egy speciális csak pop-artra jellemző bútor. A pop-art lakberendezési stílusnak nincs olyan egyértelműen meghatározott jellege, mint például a barokk vagy a minimalista stílusnak. Inkább azt jelenti, hogy az enteriőrökben felhasználjuk a pop-art képzőművészeti alkotásokat, vagy azok stílusjegyeit, úgy mint:

• Pop-art műalkotásokat: A lakásban elhelyezett pop-art műalkotások, poszterek, vagy más reprodukciók segítenek átültetni a művészeti mozgalom jellegzetes stílusát a térbe.
• Színhasználatot: A pop-art stílusra jellemző élénk és kontrasztos színek használata a lakberendezési tárgyakon, falakon, textíliákon. Ezek a színek hozzájárulnak a mozgalom energikus és feltűnő karakteréhez.
• Hétköznapi tárgyak felhasználása dekorációnak: A pop-art inspirálta lakberendezés során hétköznapi tárgyak, mint például dobozos ételek, szupermarketcímkék, újságképek is felhasználhatók dekorációként vagy mintázatként.
• Modern és fiatalos atmoszféra megjelenítése: A pop-art stílus általában modern és fiatalos hangulatot kölcsönöz a térnek. A felfrissítő és szórakoztató elemek hangsúlyozása fontos szempont lehet.

Összességében

A pop-art lakberendezési stílusnak nincsenek szigorúan meghatározott bútordarabjai, mint például a más stílusoknak, és inkább a művészi kifejezésre és a színekre fókuszál. Fontos azonban, hogy a lakberendezés összhangban legyen a pop-art esztétikával, és az alkotások, színek, formák harmonikusan illeszkedjenek a térbe.

A homedecor.hu összes lakberendezési stílust bemutató cikkeinek tartalomjegyzékét itt találod: Lakberendezési stílustár