Amennyiben rendelkezésre áll megfelelő szakkivitelező, akkor célszerű korszerűbb szigetelési módokat választani, pl. nem korhadó betétes hegeszthető bitumenes lemezeket, ill. műanyag vízszigetelő lemezeket.
A javasolt szabályok és csomóponti megoldások nem helyettesítik a konkrét épületre vonatkozó kiviteli terveket és a kivitelezés szakszerű felügyeletét.
Alápincézett épületek esetében teknőszigetelést kell készíteni. Az épületek földben lévő részeit a terepszint fölé vezetett függőleges falszigetelés és az e szigeteléshez csatlakozó vízszintes fal- és vele azonos szintű padlószigetelés teljesen körülburkolja. Így a teknőszigetelés az egész épület teljes szárazságát biztosítja. A vízszintes és függőleges falszigetelést általában egyidejűleg és előre, a padlószigetelést mindig utólag készítik a fal és a padló ülepedése után.
A szigetelés tartófala kisméretű tömör téglából készül, szükség szerint erősítő pillérekkel ellátott éltégla- vagy féltéglafalként. Felülete akkor megfelelő, ha a szigetelés felőli oldalon lécbe rakott, dörzsölt felülettel készül, esetleg szükség szerint vakolt és fasimítóval simított.
A függőleges felületek egymáshoz és az aljzathoz íves átmenettel, legalább 4 cm sugarú lekerekítéssel, a homorú sarkokban 4 cm sugarú hajlatképzéssel csatlakozzanak.
A padlószigetelés aljzata akkor megfelelő, ha tiszta száraz, legalább 6 cm vastag, legalább C6 (kb. B70) minőségű kavicsbetonból készült, és a csatlakozó szerkezetek eltérő mozgása kizárt.
Felülete akkor megfelelő, ha léccel egyenletesre lehúzott, kavicsfészektől és kiálló kavicsszemektől mentes.
A szigetelés csak száraz aljzatokra, száraz időjárásban, +5 oC feletti léghőmérsékleten készíthető, ha a munkakezdés előtt legalább 12 órán át a léghőmérséklet +5 oC fok felett volt. A lemezek ragasztása előtt a száraz felületeket megtisztítás és portalanítás után egy rétegben hideg bitumenmáz kellősítő-alapozó réteggel kell bevonni. Nedves, de nem vizes aljzat esetén a felületekre egy réteg vizes bitumenemulziót kell alapozó rétegként felhordani.