Falazott álkandalló

Sokan szeretnék, ha szobájukban csak a hangulatáért lenne kandalló, de fűteni nem akarnak benne. Hogy ez badarság-e vagy sem, ezt döntse el mindenki saját maga, az viszont tény, hogy egy szépen kialakított kandallóhomlokzat, amely még helyet sem nagyon foglal, valóban dekoratív szobai kellék, mondhatni berendezési tárgy. Ráadásul egy üvegablakos kályhával vagy modern gázkályhával kombinálva még fûtésre is alkalmassá tehető.


Méreteit illetően szerény a helyigénye. Széltében kb. 600 mm, hoszszában 1560 mm-nyi helyet foglal és kb. 960 mm a magassága. Építőanyaga válogatott, vöröses színű, tömör falazótégla, amelyeket cementes falazóhabarccsal kell meghatározott sorrend szerint felrakni. Ha fûtésre is alkalmas vaskályhát szeretnénk a közepére állítani, akkor a középső tűztér méretét ennek megfelelően már jó előre határozzuk meg. Ez természetesen bonyolítja a helyzetet; a kandalló helyét is meghatározza, mert a fűtéshez kéménynyílásra is szükség van. Az álkandallónak viszont csak annyi a kötöttsége, hogy olyan helyen célszerű; felépíteni, ahol jól érvényesül, különben sokat veszít vonzerejéből. Méreteit természetesen némileg csökkenthetjük, ehhez azonban már célszerű kiszerkesztett rajzot készíteni, és csak ezután érdemes a szükséges anyagokat beszerezni, majd munkához látni. Elsõ dolgunk, hogy a helyiség padlóján kitűzzük a kandalló alapjának a határvonalait. Parkettára is építhetünk, de padlószőnyeg esetén feltétlenül a betonaljzatra jelöljük fel az alap helyét és középső felezőjét. A padlót ajánlatos műanyag fóliával letakarva védeni, amíg az építkezés tart. A kandalló helyét úgy jelöljük ki, hogy alapját 21 darab élére állított tégla alkossa. A kötőhabarcshoz kb. 10 mm széles fugák szükségesek. A falazott alap szélességét 2 és fél téglányira jelöljük be.

Próbaképpen rakjuk ki az elülső téglasort , számoljuk ki hány fél téglára lesz szükségünk, majd jelöljük is fel a téglák helyét az aljzatra. Vágjuk félbe a kívánt számú téglát, amit kőműves vésővel és egy 2-3 kg-os kalapáccsal készíthetünk elő több-kevesebb sikerrel a falazáshoz. Ezt tekintsük faragási előgyakorlatnak, mert a későbbiek folyamán többször lesz majd szükségünk a téglák méretre darabolására. Ezután hozzáfoghatunk az alap kiépítéséhez. Az élére állított téglákat falazóhabarcsba ágyazva, kötésben elhelyezve alakítsuk ki a leendõ kandallófal alapját. Minden téglasort vízmértékkel állítsunk szintbe, az esetleg magasabban levőket a kalapács nyelével ütögessük a többivel azonos magasságba. Az alapot két oldalról egymás felé haladva építsük meg, nehogy elcsússzunk a mérettel. Falazás közben mindig a bejelölt méretekhez igazodjunk. Rétegelt lemezből kivágott sablon segítségével jelöljük át a homlokfal boltívét a falra (6), és a tűzteret határoló két oldalfal vonalát. E két falrész csupán 12-13 cm vastagságú legyen, amit fél-, illetve negyed téglákból húzzunk fel. Ehhez és a falazat ívelt oldalának kialakításához szükséges rézsűsen beszabott téglákat széles kõmûves vágóval daraboljuk .

Lehetőleg minél pontosabban kövessük a feljelölt ívet, mert ez nagyban befolyásolhatja a homlokfal boltívkoszorújának alakját. A felhúzott két hátsó fal azonos magasságú legyen, ezt vízmértékkel is ellenőrizzük . Fontos, hogy a felhúzott falrész téglái közül azonnal kaparjuk ki a felesleges habarcsot, és a fugaközökben azonos mélységben simítsuk el . A következhet téglakandallónk boltíves koszorújának falazása. E kényes művelethez a lemezsablon ívére jelöljük fel a téglák és a fugák helyét is, a falon ceruzával húzzuk meg a kandalló falának függőleges határvonalát, amely a már lerakott tégla alappal azonos méretû . A koszorú kialakításának megkönnyítése érdekében a már felépített hátsó falakat hidaljuk át egy 10 mm vastag rétegelt lemezdarabbal. A sablonlapot állítsuk be középre. Elmozdulás ellen téglákkal biztosítsuk a sablont alul és az áthidaló lapra helyezett darabokat. A boltíves koszorút jobb- és baloldalról kiindulva egyszerre kell felhúznunk. Élükkel a sablonra támaszkodó, habarccsal egymáshoz tapasztott téglák meghosszabbított felezővonalai mindig sugárirányúak legyenek. Ezt falazó habarcs rátöltésével könnyen elérhetjük.

A már felrakott koszorúrész homlokfelületének függőlegességét ajánlatos vízmértékkel gyakorta ellenőrizni, s az adódó eltéréseket azonnal korrigáljuk. A boltíves koszorút felül két, élére állítottan beillesztett téglával zárjuk le. Ezeket célszerű enyhén ék alakúra faragnunk. A kandallótest további falazatát, a koszorú melletti részt kötésben felrakott téglákból húzzuk fel. Minden sort a függőleges szélektől kiindulva rakjunk, a boltív mellé szükség szerinti méretű; és alakú faragott darab kerüljön. A kandallónak most is egyszerre rakjuk fel a jobb- és baloldali sorait, s ezek szimmetriáját gyakran ellenõrizzük. Amennyiben szükséges, az észlelet hibákat azonnal korrigáljuk. A fugákat se felejtsük el soronként mielőbb kimélyíteni, elsimítani, és a téglák felületéről is azonnal mossuk le a habarcs és más szenynyeződéseket. Faragással, sarokcsiszolóval idomosra munkált téglasor alkothatja a párkányt, de megteszi egy vaskos öreg fenyő- vagy tölgygerendából kialakított fakeret is, amelyet gyalult pallóból levágott fedõlappal zárhatunk le.

A teljesen felépített díszkandallónkat már csak kissé “öregítenünk” kell. Ezt megelőzően korongos huzalkefével alaposan koptassuk le a téglák felületét, majd portalanítás után kenjük be többször, erősen hígított, selyemfényű; színtelen lakkal. Ezáltal az égetett agyagtéglák színe mély tónusú lesz, s késõbb még “érettebbé”, patinásabbá válik. Már csak sűrű fémszitából, 1 mm vastag lágyacél lemezből kialakított szikrafogót kell a tűztér elé helyeznünk, s elé ülve még a “melegét” is élvezhetjük, feltéve ha a szikrafogó mögé egy elektromos hősugárzót teszünk.
sj


forrás: Ezermester 2000. 1997/11
Ezermester 2000