A hőenergia terjedése – a hőcsere – háromféle módon valósulhat meg: hővezetéssel, hőátadással és sugárzással. Mindhárom esetben a hőenergia terjedésének alapfeltétele a hőmérséklet-különbség.
Összefüggés az elnyelt, a visszavert és az átmenő sugárzások között.
Hővezetésnél a hőcserében részt vevő közegek nyugalomban vannak. Pl. hővezetés lép fel egy falszerkezeten keresztül, amikor a hő a melegebb helyiség felől a hidegebb felé áramlik.
Hőátadáskor a hőcserében részt vevő közegek közül legalábbis az egyik közeg áramlik. Pl. hőátadás jön létre a kandalló fala és a benne áramló forró füstgáz között.
A harmadik hőterjedési módról, a sugárzásról, a külön link szól.
A szilárd fal két oldalán áramló közegek esetén hőátadás-hővezetés-hőátadás valósul meg, ezeket együtt hőátbocsátásnak (hőátvitelnek) nevezzük. Például ilyen folyamat játszódik le a helyiséget határoló külső falnál (a helyiség és a külső légtér között), vagy kályhafűtésnél, amikor az áramló forró füstgáz átadja hőjét a kályha falának; a kályha falában a hő vezetéssel terjed tovább, majd a helyiség levegőjét a kályha újra hőátadással melegíti fel.
A hőátbocsátási tényező (eredő hőátviteli tényező) a fal 1m2-én időegység (1s) alatt átáramló hőmennyiséget jelenti, amikor a falat határoló közegek hőmérséklet-különbsége 10C és a hőáramlás egyenletes.
A hőátbocsátási tényező mértékegysége: J/(m2 × s × K), illetve W/(m2 × K); jele: k.