Hőszigetelés hiányosságok – hőhíd, penészedés

A korszerűbb építési módok alkalmazása esetén gyakorta a hozzá nem értés, vagy indokolatlan anyagtakarékosság következményeként és az egyre fokozódó fűtési energia érzékenység együtteseként egyre jobban előtérbe kerülnek a több épületszerkezeti megoldást érintő hőszigetelés hiányosság.

Kiemelkedő jelenség a hőhíd, és annak természetes következménye a penészesedés. Természetesen a penészesedést sok más tényező is előidézheti, de a szemmel jól látható penészesedés vagy gombásodás azonnal jelzi azt a felületet, vagy területet, ahol hőszigetelési probléma van.

Az adott szerkezet hőhidassága visszavezethető tervezési, technikai és kivitelezési hibára. Az építési módtól függ, hogy az miképpen jelenik meg a hagyományos, a blokkos, paneles, vagy épp a vázszerkezetes építményeknél.

A hőhíd az épület határoló-szerkezetének olyan része, ahol valamely oknál fogva rosszabb az épület hőszigetelő képessége.

Leggyakoribb hőhíd helyek:
A beton, illetve vasbetonkoszorúk, áthidalók, falsarkak, kávaszerkezetek és a rosszul megválasztott vagy illesztett szerkezeti kapcsolatok, az ebből adódó szerkezeti üregek, vagy homogenitási hiányosságok.

Az épület kisebb mértékű hőhidassága esetén úgynevezett kísértetjegyek jelennek meg, azaz az eltérő viselkedésű szerkezetek határvonalaival egyező, eltérő színű felületek jelennek meg. Ennek leggyakoribb példája az egykor intenzíven alkalmazott Bohn-födém építési megoldás, ahol a a betonmagban lévő téglabetétek szabályosan kirajzolódnak a mennyezeten, ha a padlástér felől nem elégséges vastagságban alkalmaztak a hőszigetelést.

Ezek a kísértetjegyek ugyanúgy megjelenhetnek téglaszerkezeteken is, habarcságy-hiányos helyeken, illetve olyan blokkszerkezeteknél, ahol a habarcs nem az előírás szerint készült.

Az épület határoló szerkezeteit úgy kelt méretezni, hogy azokon hőhíd ne keletkezzen.

Egyes „korszerűbb” építésmódra jellemző, hogy az úgynevezett „technikai hőhíd” az építési mód részét képezi. Ilyen volt a panelgyártás, ahol a kávaszerkezeteket már eleve hőhidasra tervezték, mert e technológiával nem voltak képesek más megoldással kivitelezni. Ilyen esetekben a hőhidas csomópontban a kis hőfelvevő felülethez nagy hőleadó felület tartozik – ilyen a pozitív épületsarok -, ahol a nagy tömörségű, rossz hőtároló, de jó hővezető-képességű anyag került alkalmazásra, ami a beton. E helyeken a fokozottabb hőszigetelés igényét kielégítésére nem törekedtek.

Mai új építésű házaknál is előforduló probléma lehet a hőhidasság, amikor blokktégla kitöltő falazattal készülő vasbetonvázas épülettömb monolitvasbeton vázának kialakításához a zsaluzatot nem bélelik ki hőszigetelő anyaggal. Ez a gyakorlatban, polisztirol lap mint bennmaradó zsaluzat. Erre azért van szükség, hogy a rosszabb hőszigetelő képességű vasbeton felületet feljavítsuk a kitöltő falazat hőszigetelő képességére. Természetesen az így megkapott hőszigetelő érték szempontjából már egységes felületre igény esetén további egyforma vastagságú hőszigetelés vihető fel hiszen a szükséges korrekció már megtörtént. E korrekció hiányában – azaz legalább egy megfelelő vastagságú bennmaradó polisztirol zsaluzat kihagyásával, az új lakásunk is hőhidas lesz, a koszorúk és általában a szobasarkokra eső vasbeton pillérek sávjában.