A falak eredeti kőburkolata és a téglaboltívek őrzik a ház mediterrán jellegét, miközben a nagy, modern nyílászárók bőséges természetes fényt engednek be, és panorámás kilátást biztosítanak. A könnyű fehér függönyök lágyítják a nyers építészeti elemeket, ugyanakkor tiszteletben tartják az épület eredeti karakterét.
A bútorozás különösen érdekes időutazást mutat be: a háttérben megbúvó hagyományos, esztergált fa székek és a faragott tálaló képviselik a ház eredeti korát, míg az elegáns, minimalista vonalvezetésű skandináv kanapé és a fémlábas dohányzóasztal a jelenkor dizájnját hozzák be a térbe. Az étkezőasztal század közepi modern stílusa pedig tökéletes hidat képez a régi és az új között.
A padlózat eredeti hajópadlója, bár nem tökéletes állapotú, autentikusságot sugároz, és remekül illeszkedik a ház történelmi jellegéhez. A geometrikus mintázatú szőnyeg posztmodern beütése friss, kortárs elemet hoz a térbe, miközben praktikus funkciót is betölt a fa padló védelmében.
A növények stratégiai elhelyezése életet lehel a térbe, míg a világítótestek gondos válogatása – az ipari stílusú függőlámpáktól a modern állólámpákig – további rétegeket ad a belső tér karakteréhez.
Ez az enteriőr kiválóan példázza, hogy egy történelmi épület felújításánál nem kell feltétlenül választani a régi és az új között. A különböző korok stílusai, ha megfelelően vannak válogatva és harmonikusan elrendezve, együttesen egy olyan egyedi teret hozhatnak létre, amely egyszerre tiszteli a múltat és szolgálja a jelent.
