Inspirálódj a kerttervezési ötletekből, hogy otthonod környezete is szép és pihentető legyen.
Sokszor hallani, hogy a sziklakertészek Szent Grálja a valódi kővályú. Azonban ezek nehezek, méregdrágák és nehezen beszerezhetők. Itt jön a képbe a hypertufa: egy ember alkotta „kő”, amely nemcsak megszólalásig hasonlít a vulkáni tufára, de tulajdonságaiban néha még le is körözi azt.
Az Androsace nemzetség Douglasia csoportja különleges helyet foglal el a gombafüvek rendszerében, mivel tagjai nem az európai vagy ázsiai magashegységekből, hanem az Egyesült Államok észak-nyugati részéről, a Sziklás-hegység és a Cascade-hegység alpin régióiból származnak. Ez a csoport korábban önálló nemzetségként (Douglasia) élt a botanikai irodalomban, de ma már az Androsace nemzetségbe sorolják őket. A csoport legismertebb képviselője az Androsace laevigata (korábban Douglasia laevigata), amely gyönyörű pink virágaival és fényes, sötétzöld levelével a sziklakerti növények egyik legvonzóbb alakja.
Az Androsace nemzetség Aretia csoportja a sziklakerti növények igazi arisztokráciája. Míg a Chamaejasme csoport fajai indákon terjednek és viszonylag könnyebben nevelhetők, az Aretia csoport tagjai tömör párnás növésűek, rendkívül lassú növekedésűek, és a természet legtökéletesebb remekművei közé tartoznak. Ezek a növények az Alpok, a Pireneusok és a Himalája legmagasabb régióiban, 1300–4500 méter magasságban élnek, sziklák repedéseiben, szinte minden humusz nélkül. A csoporton belül két fő altípust különböztetünk meg: a rozettás formákat és a párnás formákat.
A gombafű (Androsace) nemzetség a kankalinformák (Primulaceae) családjának egyik legvarázslatosabb sziklakerti csoportja. A botanikusok hat nagyobb csoportra osztották fel a nemzetséget, amelyek közül a Chamaejasme csoport fajai különösen kedveltek a sziklakertészek körében. Ez a csoport jellegzetességei: hosszabb-rövidebb indákon újabb levélrózsákat fejlesztő növények, amelyek virágai jellemzően ernyőkben állnak. A csoportba tartozik az Androsace sarmentosa, az A. chamaejasme, az A. lanuginosa és az A. sempervivoides – mindegyik különleges szépségű, de eltérő igényű növény.
Tavasz végén, amikor a sziklakertek kövei között megjelennek az aranysárga virágfelhők, és a levegőt kellemes, édes illat tölti be, az ember tudja: itt az Alyssum ideje. A ternyék – ahogy magyarul hívják őket – a Brassicaceae (mustárfélék – a régebbi szakirodalomban és számos kertészetben még Cruciferae néven) családjának apró, de annál látványosabb tagjai. Szürke-szürkészöld levélzetük és aranysárga virágaik kontrasztja, illatos virágzásuk és szárazságtűrő természetük egyedülálló növénycsoporttá teszi őket a sziklakertek világában.
Alyssum – Ternye: Aranysárga virágözön szürke párnákon bővebben…
Van valami varázslatos abban, amikor egy növény kékeszöld lombját ellepi a rózsaszín virágok özöne, és mindezt még kellemes illat is kíséri. Az Aethionema nemzetség tagjai – magyarul sulyoktáskák – pontosan ezt nyújtják: mediterrán elegancia, xerofita ellenálló képesség és tavaszi virágpompát ötvöznek egyetlen kis növényben. Ezek a Kis-Ázsia hegyvidékeinek félig fás cserjéi a sziklakert különleges ékszerei.
Aethionema – Sulyoktáska: Illatos rózsaszín párnák kékeszöld lombon bővebben…
A prérikert (angolul prairie garden vagy prairie-style garden) egy olyan kerttípus, amely az észak-amerikai préri természetes növénytársulásait veszi mintául, de európai – így magyar – kertekre adaptálva. Lényege nem a formális rend vagy a „minden bokor külön él” szemlélet, hanem az együtt élő, egymást kiegészítő növényközösség, amely egyszerre látványos, természetközeli és fenntartható.
Prérikert: Aranyló vadon a kertedben – A fenntartható válasz a forró, aszályos nyarakra bővebben…
Vannak növények, amelyek úgy ragyognak, mintha a napot csempészték volna le a földre. Az Actinella nemzetség tagjai – magyarul aranycsillagok – pontosan ilyenek: arany-sárga margarétavirágaik szinte fényt sugároznak a sziklakertek kövei között. Ezek az észak-amerikai szépségek a Sziklás-hegység erős napsugarának, szélének és zord viszonyainak gyermekei – és amikor sziklakertünkbe ültetjük őket, egy darab vadnyugati tájat hozunk magunkkal.
Mielőtt belemerülnénk a fajok szépségeibe, tisztázzunk egy fontos botanikai kérdést. Az Actinella nemzetség neve ma már nem használatos a modern botanikai nevezéktanban – a fajok átkerültek más nemzetségekbe, elsősorban a Tetraneuris és a Hymenoxys nemzetségbe.
Tetraneuris – Aranycsillag: Amerikai napfény a sziklakertben bővebben…
Van valami megnyugtató egy ezüstszürke növénypárnában. Talán a finom, puha textúra, talán a mediterrán-alpesi hangulatot idéző szín – de az biztos, hogy a törpe cickafarkfajok (Achillea) a sziklakert legnemesebb lakói közé tartoznak. És amikor nyár elején fehér (vagy ritkán sárga) virágaikkal borítják be magukat, egyszerűen lenyűgözőek.
Achillea – Cickafark: Ezüst párnák fehér virágfelhővel bővebben…
Vannak növények, amelyek első látásra szúrósnak és zordnak tűnnek, aztán egyszer csak megmutatják igazi arcukat: a kemény, tüskés párnáik fölé kellemesen hajladozó rózsaszín virágfelhőket emelnek. Az Acantholimon nemzetség pontosan ilyen – egy kis keménység, sok szépség és rendkívüli alkalmazkodóképesség keveredik benne.
Acantholimon – Tüskés párna rózsaszín virágfelhővel bővebben…
Ha a böngésződben futtatod a uBlock, vagy hasonló kiegészítőt, (vagy magát a javascriptet,) akkor blokkolod a képek és a menürendszer megjelenítését. Kapcsold ki, ha élvezhető tartalmat akarsz látni!
Ha a böngésződben futtatod a uBlock, vagy hasonló kiegészítőt, (vagy magát a javascriptet,) akkor blokkolod a képek és a menürendszer megjelenítését. Kapcsold ki, ha élvezhető tartalmat akarsz látni!
