Leanderek a mediterrán kerti hangulat kialakításához

A mediterrán országokban vadon növő leander hazánkban csak cserépben gondozva, védett helyen teletetve marad meg. – Most még!

Amikor megkapod az első leandered, és örülsz az első virágoknak, öntözöd, táp-oldatozod, telelted, és egy szép virágú, de nyurga leandered lesz. Persze mondják neked, hogy vágd vissza, de nem mered, hiszen látod, hogy virágok mindig az ágak végén nőnek, és ha levágod a végeket, nem lesz hol virágozzon. Majd eljön az az idő amikor nem fér be a teleltetés helyére, így kénytelen leszel drasztikusan megmetszeni.

És láss csodát! – bokrosodik, szűrűbb lesz és igaz – hogy később, de még több virággal fog megajándékozni.

Könnyebb a helyzet, ha több leandered van és így kétévente, mindig a fele társaságot vágod vissza drasztikusan. Majd az évek, évtizedek alatt igen karakteres törzsű leandereid is lehetnek.

A leander gondozása

A leander rendkívül sok vizet igényel. Ugyanakkor meg is hálálja, mert a kánikulában is üde virágos színfolt marad, és nyoma sincs rajta a hervasztó 40-foknak. Emiatt ilyenkor naponta kétszer is célszerű megöntözni. Ha nem jut elegendő vízhez, a virágok és a levelek kókadásával jelzi. Szükség esetén akár 3 napot is kibír ilyen állapotban, majd az öntözést követően gyorsan visszanyeri eredeti pompáját. De ilyen öntözéskihagyáshoz azért csak végszükség esetén folyamodjunk.

A bőséges virágáldás érdekében táp-oldatozni célszerű. A leander tápoldaton lévő információk szerint nyáron hetente kétszer, teleltetés idején kéthetente egyszer.

Ha magot nevel, a hüvelyeket még kiskorukban célszerű levágni, hogy ne a magneveléssel, hanem a virágzással foglalkozzon.

A cserepekben azért látható a képeken kő, hogy a szél nehezebben borítsa fel őket. Mozgatáskor előbb leszedem a követ.

A leander kártevői

A leandernek többféle betegsége és kártevője lehet, a képen láthatóak esetében tizen-évvel ezelőtt egyszer a takácsatka támadta meg. Nem szabad forró, szélvédett házfal előtt tartani, mert igaz ugyan hogy a leander szereti, de a takácsatka is.

Az évente visszalátogató kártevőjük a sárga színű tetvek. A magam részéről a permetezést igen egyszerűen kezelek: – mindenféle tetűre és egyéb mozgó izékre szúnyogirtó spray-t fújok. 🙂 a Raid szúnyogirtója vált be (kék, vagy kék-arany flakonos). Nem habzik és nem bánt semmilyen növényt és egyszerű a beszerzése. A sárga tetvek is összeszáradnak, befeketednek és lepotyognak.

A leander teleltetése

Úgy veszem észre, hogy egyre enyhébb teleink vannak. szerintem az elmúlt tél is olyan volt, hogyha a leander a szabadföldben lenne, egy kis körbetakarással lazán túlélte volna a telet.

Én a leandereket az első fagyok után viszem be teleltetni a garázsba. -1 -4 fok meg sem kottyan nekik, persze ezek csak átmeneti hajnali lehűlések, így a cserép nem fagy át.

Jól összezsúfolom őket, mert sok helyet foglalnak. Mielőtt beviszem őket, akkor szoktam jól megnyírni, hogy ne kelljen annyit kerülgetni. Elszáradt részeket is levágom, elszáradt leveleket, elágazások közé beszorult idegen leveleket kiszedem, mert ott szeretnek megbújni a kártevők. Mivel megnyírom, így értelemszerűen a még meglévő virágokat és bimbókat is levágom.

Volt már olyan, hogy bimbósan vittem be teleltetni és tavasszal mikor kivittem folytatta a virágzást, de úgy gondolom télen pihenjen a leander és ne bimbót őrizzen.

Kéthetente, vagy ha elfelejtem havonta locsolom. Nagyon fényt sem kapnak. Jól elvannak nyugalomban.

A teleltető helyen, a garázsban nincs fűtés, csak hőszigetelt a garázs. Sok évvel ezelőtt volt egy olyan tél, hogy a garázsban is -14 fok volt több hétig. Ezek azok a leanderek a képen amelyek ezt is túlélték. Az egyik vörös szirmú volt amelynek csak a töve, maradt életben. Úgy nézett ki, hogy elfagyott teljesem. Feldaraboltam, a tuskót cserépből kivéve egyszerűen félredobtam. Majd augusztusban azt vettem észre, hogy a tuskó hajt, azóta is él és virul. Ez több mint 10 éve volt.

Tapasztalatok szerint a diszkont üzletekben kapható leanderek nem bírták az ilyen hideget. De ez sem igaz 100%-ban – csak általánosságban, mert a tripla szirmú rózsaszín, az az Obiból származik. Amelyek nagyobb biztonsággal bírják a viszontagságot, azok a „nagyanyáink” leanderei, tehát amelyek a rokonságból, barátoktól kapott, szerzett, gyökereztetett leanderek. Az egyetlen Obis kivételével – a képeken összes többi ilyen.

Leander a teleltetés után

Márciusban kihozom, meglocsolom, száraz részeket levágom és eresz alá rakom, hogy egy kicsit védettebb helyen legyen, mert mégis lehet még hó is, és fagy is.

El lehet kezdeni egy kicsit táp-oldatozni.

Március második felében, vagy áprilisban szétrakom a cserepeket, kikerülnek a végleges nyári helyükre.

A leander változatok

Az igazi leander kedvelők, név szerint ismerik a fajtákat, változatokat, hibrideket. A virágok minden részletében történő változatokat figyelik. Sőt maguk is kereszteznek, és a magról neveltek első virágait kíváncsian várják.
Én csak egyrészt szín alapján különböztetem meg őket vörös (piros), rózsaszín, barackvirág színű, fehér, vagy sárga. Igen a sárga, arra még pályázok, de nem a vajsárga nem tetszik olyan erősebb citromosabb sárgát szeretnék. Olyat Gyöngyösön láttam 17 évvel ezelőtt. Kár, hogy nem loptam belőle egy ágat 🙂

Ezen kívül még megkülönböztetem a szimplákat, a dupla szirmúakat és lehet szakmailag helytelen a triplaszirmú, de ha egyszer több szirma van mint a duplának, akkor mi másnak nevezném. 🙂

Minél több a szirma, annál rózsásabb a megjelenése. A szimplák előnye, hogy öntisztulók – azaz az elnyílt virágok lepotyognak. A dupla és a tripla virágok ahogy elszáradnak, általában nem esnek le, hanem le kell szedegetni, mert túl boglyasak és fennakadnak.

FONTOS! A leander minden része mérgező.

A leírtak nem tanácsok. Csak egy lassan 20 éve leandert nevelgető hobbista vagyok.

Tóth Tamás