Ez a csokitorta, a francia csokitorta mintájára készült, de nem narancslikőrös, hanem meggylikőrös.
Az alábbi recept akkor tekinthető paleónak, ha a vaj helyett, jászvajat, vagy kókuszzsírt használunk, illetve kerüljük az aromákat.
Ez a csokitorta, a francia csokitorta mintájára készült, de nem narancslikőrös, hanem meggylikőrös.
Az alábbi recept akkor tekinthető paleónak, ha a vaj helyett, jászvajat, vagy kókuszzsírt használunk, illetve kerüljük az aromákat.
A felolvasztott vajba, belekeverem a többi alkotórészt, kivéve a tojásokat.
A 6 tojást (fehérje sárgája együtt) jó keményre felverjük.
Majd ebbe a felvert tojásba keverjük bele az előzőleg már elkészített olvasztott vajas csokimasszát.
A tortaforma aljára sütőpapírt rakunk, rácsíptetjük a karimát, hogy a sütőpapírt odazárjuk vele, a kilógó papírt levágjuk, így könnyebb kivenni abból a tortaformából amelynek bordázott az alja.
180-fokon légkeveréses sütőben 30 percig sütjük.
Miután kész, egy pizzasütőre raktam ki a tortaformából, de addig is elkészítjük a marcipános krémet.
Mivel a mandula aroma kék volt, így a krém is kékeszöld lett.
Nem épp természetes (paleós) színe van, de aki már látott vöröskáposzta levet csak vizesen, az tudja kék mint a tinta – pedig természetes.
A mandulaliszt kivételével minden mást összekeverünk, majd a végén keverjük bele a mandulalisztet is. Mivel a mandulaliszt jó nedvszívó ezért, hagyjuk a végére, különben az alkotó elemeket hamarabb beszívja, minthogy jól el tudnánk keverni.
A krémet felfőzzük, egyrészt hogy sűrűsödjön, másrészt a mandulaliszt, ami sosem olyan finomszemcsés, mint egy búzaliszt, kell, hogy puhuljon, a krémben ne érezzünk szemcséket.
Miután a krém is és a csokitorta is hűlt egy kicsit, bevonjuk az összes krémmel a tortát, majd hűtőbe rakjuk, ha megdermedt ehető. A marcipánkrém édessége jól kompenzálja a csokitorta keserűségét.