A vakkémény „a füsttelenítés kezdetleges eszköze. A tűzhelyek füstjét összegyűjti s a padlásra vezeti, ahonnét a tetőnyílásokon át oszlik el.”
A „vakkéményes parasztház” egy régi tüzelési–füstölési rendszerre utal, ami az épületen belüli füstkezelés technológiáját és egyúttal a belső tér tagolását is meghatározta.
Szabadkéményes / vakkéményes konyhák
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szabadkémény a vakkéménynek egy továbbfejlesztett változata már, amikor a tetőn átvezetett változat a szabadba torkollott.
Ezzel szemben a köznapi felfogásban gyakran a vakkéményt is szabadkéményes megoldásnak tekintjük, amely a padlástérre vezeti a füstöt, nem pedig a tetőhéjaláson keresztül a szabadba – tekintve hogy a lényege ugyanaz, a füstöskonyhát megszüntessük és a füstöt felfelé elvezessük.
Tehát köznapi terminológiával a vakkémény az egy padlástérre vezető szabadkémény (palásttal/szikrafogóval) változat. A szabadkémény általános kategória, amely lehet:
- Vakkémény (padlástérbe vezető)
- Tetőn átvezetett változat (szabadba vezető)
A lexikon szerint „A kémény eredetileg vakkémény volt. A 17. sz.-tól valószínű, hogy a szabadba torkolló, pendelykéményszerű szabadkémény a mezővárosokban már fellelhetővé vált.”
A vakkémény volt a korábbi, eredetibb forma, és a tetőn átvezetett szabadkémény a fejlettebb, későbbi megoldás, a „szabadkémény” kategórián belül a vakkémény a specifikus elnevezése a padlástérre vezető változatnak! Ekkor a „szabadkémény” nem azt jelenti, hogy szabadtéri kémény, hanem hogy nem zárt kéménycsatornás a füstvezetés, hanem nyitottan, egy nagy, tágas füstgyűjtő szerkezet vezeti ki a füstöt.
A füst útja
- A szabadkémény a tüzet (kemencét, nyílt tűzhelyet) nem zárt kéménycsatornával, hanem nyitott, tölcsérszerű füstfogóval (füstszekrénnyel) látta el.
- Ez a tölcsér a padlás vagy a tető felé nyílt, és a füst szabadon áramlott ki, gyakran egy füstpadlás vagy füstlyuk segítségével.
- Magyarul sok helyen kéménykürtő, füstlyuk, füstszekrény neveken is ismert.
A kürtő folytatása a padláson:
A füstgyűjtő kürtőt a vakkémény esetében, általában a padlástér egyharmad-fél magasságáig vezették fel, ritkábban egészen a tetőgerinc közelébe. Ez többnyire 1-2 méter magasságot jelentett a padlószinttől számítva, a házmérettől és a padlástér kialakításától függően.
A füst szétterülése:
- Alacsonyabb kürtő esetén: A födémen áthaladva a füst már a padlástér alsó részén elkezdett szétterülni. Ezt szándékosan így tervezték, hogy a füst átjárja a padlásteret, ahol tárolt gabonát, húsféléket tartósított és védte a kártevőktől.
- Magasabb kürtő esetén: Néhol a kürtőt magasabbra vezették, és csak ott engedték szétterülni a füstöt, ahol már nem zavarta a padlás használhatóságát.
A füstölés fontos funkció volt – nemcsak a tetőszerkezetet tartósította gyanta- és kátrányszerű anyagokkal bevonva, hanem a padláson tárolt élelmiszereket is konzerválta. A padlás praktikusan egy nagy füstölőkamraként működött.
Képek forrása: Balatonkenesei Tájház vakkémény kürtője és a konyharészletek
Épületelrendezés
- A szabadkéményes házakban a konyha (vagy pitvar) volt a füstös helyiség, itt volt a nyílt tűz.
- Vakkémény esetében a füst részben átjárta a padlás faelemeit → a padlás részben füstölőként is működött (hús, kolbász tárolása).
- A lakószoba (tisztaszoba) füstmentes volt, a meleget a kemence vagy cserépkályha adta, amit a konyhából fűtöttek.
Hol volt ez jellemző?
- Közép-Európában sokáig uralkodó forma volt (Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Erdély, Balkán).
- Magyarországon főként az Alföldön volt jellemző megoldás, de a hegyvidéken is előfordult a 19. századig.
- A zárt kéményes rendszer (füstcső, cserépkályhák saját kürtővel) csak fokozatosan szorította ki.
Miért érdekes ez?
- A szabadkémény átmenet a nyílt tűzhely (füstös konyha) és a modern zárt kémény között.
- Néprajzi jelentősége: mutatja, hogyan alakult át a parasztház belső térhasználata → füstös helyiségekből füstmentes, tiszta szobák lettek.
- Épületleírásokban a „szabadkéményes parasztház” gyakran utal 18–19. századi állapotra.
A szabadkéményes parasztház olyan hagyományos ház, amelyben a konyhai tűzhely füstjét egy nyitott, tölcséres kémény (szabadkémény) vezette ki, nem zárt csatorna — és emiatt a konyha részben füstös volt, vakkéményes megoldásnál a padlás gyakran füstölőként is szolgált.
Hogyan működött a vakkémény a mindennapokban?
Hideg beáramlása télen
A vakkémény lényegében egy nyitott kürtő, tehát mindig van légáramlás, ha csak kicsit is huzatol.
- Amíg égett a tűz, a feláramló meleg füst folyamatosan szívta ki a meleget, de közben nem engedett hideg levegőt visszaáramlani, mert a füst felfelé távozott.
- Ha nem tüzeltek, akkor viszont a kürtőben lefelé is megindulhatott a hideg levegő — főleg, ha kint erősen fújt a szél vagy hirtelen nagy nyomáskülönbség volt.
- Ezért az emberek gyakran dugaszolták, betömték vagy bezárták a füstlyukat, amikor hosszabb időre hagyták kialudni a tüzet.
Nyári működés
Nyáron a hőmérséklet-különbség kicsi, így a kémény nem húzott olyan erősen.
- A nyári melegben előfordulhatott, hogy a kéményen visszaesett a huzat, vagy a szél lenyomta a levegőt és visszaáramolhatott a füst, vagy a padlástér füstös levegője.
- Ezért is volt praktikus, hogy sok helyen a nyári főzést külön nyári konyhában oldották meg, amihez nem kellett szabadkémény.
Szag és korom
A korom, a füstszag a szabadkéményes ház természetes velejárója volt, de már lényegesen mérsékletebben mint a füstöskonyhák esetében.
- A konyha (vagy pitvar) fala és gerendái kormosak, feketére füstöltek voltak.
- A pitvar konyha részét általában egy mestergerenda választotta le, ezt esetleg meg is vastagították, annak érdekében, hogy a mennyezet alatt terjengő füstnek gátat szabjanak.
- De a lakószobák már tiszták voltak, a kemencék zártak — ezért ez már nagy előrelépés volt a „füstös ház” (nyílt tűzhely füstlyuk nélkül) állapothoz képest.
Vakkéményes szemléltető ábra
Füstölés és rovarok
- A padláson a füst tartósította a fát is, gombák, rovarok ellen is védett.
- A gerendák füstölt felülete nem penészedett, ritkábban kellett karbantartani.
- Húsokat, kolbászt füstön szárítottak, a padlás így praktikus füstölőként működött.
A szabadkéményes parasztház egy „félig nyílt” technológiai állomás volt:
- jobb, mint a teljesen füstös nyílt tűzhely,
- de messze nem olyan komfortos, mint a zárt kéménycsöves kályha.
A füst praktikus volt: rovarriasztás, fertőtlenítés, élelmiszer-tartósítás — de kényelmetlen, mert hideg, korom, szag is járt vele.
Egy tipikus szabadkéményes ház felépítése
Alaprajz
- Általában hosszúházas elrendezés:
- Bejárat a középső helyiségbe: pitvar vagy konyha, itt van a tűzhely, kemence szájával befordítva. Ez a rész füstös.
- Tisztaszoba (lakószoba): mellette helyezkedik el, füstmentes, melegét a konyhából fűtött kemence adja.
- Hátul gyakran van egy kamra vagy másik szoba.
- Padlásfeljáró: gyakran a pitvarból nyílt, mert a padláson füstöltek.
- A kemence szája a konyhában volt, de a búbos kemence test a szobába „lóghatott át”.
- A szabadkémény tölcsérszerű, fakeretes vagy vesszőfonatos, sárral tapasztott szerkezet.
- Felül nyitott füstlyukon vagy kéményfejen keresztül engedi ki a füstöt.
- A padláson látszott a füst áramlása: a szarufák, a taréjszelemen kormosak.
- Esetleg egyszerűen konyhában, vagy csak a tűz feletti részen kihagyták a mennyezetet és szabadon szállt fel a füst.
Visszatérve a korszerűbb valódi szabadkéményre…
Szabadkémény szerkezete alföldi házon
Forrás: Arcanum.com
Fejlődéstörténeti és típusbeli különbségek
1. Időbeli fejlődés: A nyitott kéménynek vagy szabadkéménynek nevezett füstelvezető szerkezet az eddig tárgyaltaknál jóval fejlettebb kivitelezése az. amely már nem az épületen belül teríti el a füstöt, hanem a tetőn keresztül a szabadba vezeti.
Ez azt jelenti, hogy időben két különböző fejlettségi szint létezett:
- Korábbi szabadkéményes házak: A kürtő a padláson véget ért, a füst ott terült szét
- Fejlettebb szabadkéményes házak: A kürtőt már a tetőn keresztül vezették ki
2. Regionális és funkcionális különbségek is léteztek:
A kétféle megoldás különböző okokból alakulhatott ki:
Padlásfüstölős változat előnyei:
- Tartósította a tetőszerkezetet
- Konzerválta a padláson húst
- Védte a kártevőktől az ott tárolt gabonát és más élelmiszereket
Tetőn átvezetett változat előnyei:
- Füstmentesebb belső tér
- Tisztább levegő a padláson
- Kevesebb tűzveszély
- Modernebb megoldás
3. Gazdasági és társadalmi tényezők is szerepet játszottak:
A fejlettebb, tetőn átvezetett megoldás valószínűleg:
- Tehetősebb családoknál jelent meg először
- Olyan területeken terjedt el, ahol már kevésbé volt fontos a padlás füstölése
- A 18-19. században vált általánosabbá
Mindkét megoldás jogosan nevezhető „szabadkéményesnek”, mert a lényeg az volt, hogy már volt dedikált füstelvezető rendszer (nem a szabad füstölés, mint a legprimitívebb házaknál). A különbség a fejlettség és az alkalmazás körülményeiben rejlik – ez típusfejlődési és regionális variációnak tekinthető, nem pedig alapvető kategória-különbségnek.
Kisnána szlovák tájház, szabadkéményes konyhája és onnan fűtött kemencéje
Érdekes keverék megoldások – átmeneti építészeti formák
Nyikó-menti Tájház bográcsozós szabadtüzelésű rendszere, kályhacsempés füstgyűjtővel
Ez a konstrukció a 18-19. századi modernizációs folyamat tipikus terméke, amikor:
- Megtartották az eredeti szabadtüzelős rendszert (bográcsozás, nyílt láng)
- De továbbfejlesztették a füstgyűjtő rendszert – a korábbi egyszerű sarazott, tapasztott fa és vesszőfonat kürtő helyett mázas cserépkályha-elemeket használtak
Egyrészt funkcionális előnyöket biztosított:
- A mázas kerámia felület jobb hőtartó
- Könnyebb tisztítani
- Elegánsabb megjelenés
- Hatékonyabb füstgyűjtés
De gazdasági szempontjai is voltak:
- Nem kellett teljesen lebontani a régit
- Fokozatos fejlesztés volt lehetséges
- A cserépkályha-elemek már elérhetőek voltak
A Székelyföldön ez különösen jellemző volt, mert:
- Erős hagyományőrző kultúra (megtartották a bográcsozást)
- De befogadták az új technológiákat (mázas kerámia)
- A vegyes gazdálkodás megkívánta mindkét funkciót
Ez nem egyedi „keverék stílus”, hanem tudatos, praktikus fejlesztés volt, amely ötvözte a hagyományos főzési módokat a modernebb füstelvezető technológiával. Hasonló megoldások találhatók más tájházakban is, különösen a 19. század második felének vidéki építészetében.
Az epitoanyag.eu külön bemutatja a magyar népi háztípusok más-más tüzelőberendezési megoldásait. Itt megtalálható az erdélyi típus is. Sőt, ha még több népi háztípus fűtési és konyhatechnikai tüzelési megoldása érdekel, javaslom a archifirka.blogspot.com oldalt.
TL;DR – Rövid összefoglaló
(Nyisd le a nyilat ha nem látod!)
Mit jelent a szabadkéményes vagy vakkéményes parasztház? Ez a cikk bemutatja, hogyan vezették el régen a konyhai füstöt a padláson vagy a tetőn át, miként védte a füst a házszerkezetet és tartósította az élelmiszert. Ismerd meg az alföldi és erdélyi népi építészet tüzeléstechnikáit, a füstös padlások praktikumát és a szabadkémények fejlődéstörténetét – néprajzi, műszaki és építészeti szempontokkal.
A cikkben az alábbi fejezetekről olvashatsz:
- A füst útja
- A kürtő folytatása a padláson:
- Épületelrendezés
- Hol volt ez jellemző?
- Miért érdekes ez?
- Hogyan működött a vakkémény a mindennapokban?
- Hideg beáramlása télen
- Nyári működés
- Szag és korom
- Füstölés és rovarok
- Egy tipikus szabadkéményes ház felépítése
- Alaprajz
- Visszatérve a korszerűbb valódi szabadkéményre…
- Fejlődéstörténeti és típusbeli különbségek
- Érdekes keverék megoldások – átmeneti építészeti formák
Gyakori kérdések
(Nyisd le a nyilat a válaszokhoz!)
Miért volt előnyös a vakkéményes padlástér?
A füst nemcsak elvezette a füstöt, hanem tartósította a gerendákat és az ott tárolt húst, kolbászt, gabonát. Így a padlás füstölőként is működött.
A szabadkémény és a vakkémény ugyanazt jelenti?
Nem teljesen. A vakkémény a szabadkémény egyik típusa, amely a füstöt csak a padlástérbe vezeti, míg a fejlettebb szabadkémény már a tetőn át a szabadba torkollik.
Mi volt a fő különbség a nyári és téli használatban?
Télen a füst melege segített fűteni és elvezetni a füstöt, nyáron viszont a gyenge huzat miatt visszaáramolhatott, ezért sok helyen külön nyári konyhát használtak.
