A hegy identitása – nemzeti romantika és térlátás
Képzeljük el: reggel arra ébredünk, hogy a Tátra csúcsai aranyosan ragyognak a napfényben, miközben a ház gerendáin még ott csillog a harmat. Ez nem csak egy romantikus kép – ez a gorál életérzés lényege.
A gorál népcsoport (lengyelül: Górale) Dél-Lengyelország hegyei között él – a Tátra és a Podhale vidékén, ahol az épített környezet évszázadokon át együtt lélegzett a tájjal. Itt minden ház egy-egy vers a fából, minden díszítés egy-egy imádság a kőben.
Amikor Stanisław Witkiewicz* először megpillantotta ezeket a házakat, rögtön tudta: ez több mint építészet. Ez egy egész világnézet anyagba öntve. A zakopanei stílus az ő nevéhez köthetően született meg ennek a gorál örökségnek művészi újraértelmezéseként: archaikus térszervezés + szecessziós motívumok + kézműves anyaghasználat = egyedi nemzeti térnyelv.
Zakopánei térségben együtt élő turizmus és hagyomány**
A ház itt nemcsak védelmet nyújt: világnézetet közvetít. A díszítések nem hivalkodóak, hanem vallomások a faragás nyelvén. Minden vágás, minden minta egy történetet mesél – a szabadságról, az istenről, a hegyekről, amelyek alatt élnek.
Zakopanei építészet és gorál térfilozófia – holisztikus stílusok 1.11.3.B bővebben… →