Passzívház építészeti koncepció

Passzívház filozófia: szüntessük meg az épületek energiaveszteségét. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor nélkülözhetjük a fűtést.
Sok esetben az energiatakarékosságot a fűtőközeg (jelesül a földgáz) megújuló energiával történő helyettesítésével azonosítják, mivel a megújuló energia nem kerül pénzbe (napenergia, geotermikus energia). Azonban az épület veszteségei nem csökkennek, az eredmény csak látszólagos, mivel a megújuló energia hasznosításával csökken a fűtőenergia (földgáz) felhasználás és ezzel arányosan csökken a fűtési számla összege. Ezeknél a megoldásoknál nem lehet nélkülözni a fűtési rendszert, az épületekben megtalálhatóak a hőleadó berendezések radiátor, padlófűtés vagy falfűtés formájában.

Akkor most fussunk neki még egyszer !

A passzívház építészeti koncepció súlypontja a veszteségek (energiaveszteségek) minimalizálására helyeződik, minden más nyereségoptimalizációs energiatakarékosságra irányuló próbálkozással szemben.

Tehát nem az a cél, hogy minél több fűtési energiát csikarjunk ki a fűtőberendezésből a lehető legkevesebb bevitt villamosenergia felhasználással (COP), hiszen a passzívházban nincs fűtőberendezés.

A passzívház technológia fő célja a hőenergia-veszteségek minimalizálása.

Amennyiben az épület tervezése és kivitelezése során ez a fő cél érvényesül, az épület energiamérlege lehetővé fogja tenni a hagyományos értelemben használt fűtési rendszer nélkülözését a passzívházban.

Ezt a célt hogyan lehet elérni?

A passzívház veszteségeinek csökkentése:

• Az épület geometriájának energiatakarékos kialakításával.
• Az épülethatároló szerkezeteinek hőátbocsátó képességének minimalizálásával.
• Hőhidak kiküszöböléseivel a tervezés és kivitelezés során
• Tökéletes légzárással nemcsak a nyílászáróknál, hanem a csomópontokban is (légtömör épület).
• Energia-kontrollált szellőztetéssel (n=0,5 légcsereszám mellett).

Sajnos a veszteségek tökéletes kiküszöbölése lehetetlen feladat. Az első helyen a transzmissziós veszteségek állnak. A Termodinamika első főtétele nyomán az energia-megmaradás törvénye szerint a magasabb energiatartalommal rendelkező közeg hőenergiát ad le az alacsonyabb energiájú közegnek. Az elsőszámú közellenség a hőfokkülönbség. Minél nagyobb az épületeink belső hőmérséklete és a külső léghőmérséklet között a különbség, az energiaáramlás hőenergia formájában annál nagyobb lesz. Például ha 22 C^o van a lakásban, odakinn pedig -8 C^o, akkor a hőfokkülönbség 30 C^o.
Ez igen jelentős különbség, így az energia mindent elkövet, hogy kijusson a lakásunkból.
Egy átlagos méretű családi ház energiaigénye 120-160-180 kWh/m²/év nagyságú. Ugyan, ez az érték az üzemeltetéshez szükséges energiát is tartalmazza, úgymint melegvíz (HMV) vagy a fűtési rendszer működtetéséhez szükséges villamosenergia (keringető szivattyúk, stb.), ezzel szemben a passzívház energiaigénye mindösszesen legfeljebb 15 kWh/m²/év.
Ennyi energia szükséges a transzmissziós és filtrációs (légcserével járó)veszteségek (épületszerkezeteken áthaladó hőenergia, és a jelenlévő természetes szellőzés) valamint az üzemeltetéshez szükséges villamosenergia pótlásához. Belátható, hogy a passzívház esetében a felmerülő energiaigény töredéke az átlagos épületek energiaigényének. ( 15 < 180 kWh/m²/év )

A passzívház passzív energiaforrásai:

• Napenergia (az épület optimális tájolásával, a nyílászárók észszerű és tudatos elhelyezésével a napenergia mindenféle átalakító vagy hasznosító berendezés – hőszivattyú és napkollektor nélkül – hasznosítható).
• Épületben működő berendezések hulladékhőjének hasznosítása.
• Lakók – mint energiaforrás (akár csak a MÁTRIX c. filmben , mivel egy felnőtt személy 210 W hőenergiát ad le óránként).
• Hővisszanyerés a légcserénél a melegvíz ellátáshoz (HMV).

Az épületeink belső energiáját növeli a bentlakók által leadott hőmennyiség. Egy felnőtt személy 210 W hőenergiát ad le óránként. A felkapcsolt világító berendezések csupán 8-12 %-át hasznosítják a felvett villamosenergiának világítás formájában, a többi energia hővé alakul és bent marad az épületben. A háziasszony használja a főzőlapot a konyhában, mosogatógépet üzemeltet, vasalót használ. Az épületben működik hűtőgép, TV-készülék, számítógép és ki tudja mennyi minden még, ami a működése közben termelt hulladékhővel növeli az épület belső energiáját, azaz meleget szolgáltat, akár csak egy mini-radiátor.

Ha valaki veszi a fáradságot és végigszámolja, hamar ráébredhet, hogy az így kapott végeredmény elegendő lesz az egyenlőség másik oldalán, hogy egyensúlyt tartson az előzőekben felvázolt veszteségekkel.
Természetesen a fejlesztőmérnökök is kiszámolták ezeket, és az egyszerűség kedvéért olyan információkkal látnak el bennünket, amelyek megkönnyítik az előzetes kalkuláció készítését egy passzívház tervezése során.
Ugyanis a kivitelezőt nem az érdekli, hogy mennyi a falakon távozó hő mennyisége. Neki azt kell tudnia, milyen szerkezetet építsen meg a kívánt eredmény eléréséhez.

Néhány adat:

• falazat hőátbocsátási tényezője legfeljebb 0,1 W/m²K
• födém és padozat hőátbocsátási tényezője 0,2 W/m²K
• nyílászárók hőátbocsátási tényezője 0,75 W/m²K

Ha ezeket a számadatokat a tervezés során sikerül betartani, jó esélyünk van arra, hogy közel kerülünk a passzívház megvalósításához.

Mint a fentiekből kiderül, nem anyagspecifikus a technológia. Nincs szükség különleges anyagokra és speciális fűtőberendezésre, mivel nem kell fűteni a passzívházban.

Bővebb információk a cikk tulajdonosa:
NEUTEX Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság – honlapján

A fenti cikk a Házépítők Lapjáról került át a 3D Lakberendezésre, a Házépítők Lapjával történő összevonás miatt.