A szabályok
Mielőtt a parti elkezdődik:
Az első és legfontosabb szabály, hogy mielőtt elkezdünk egy partit, állapodjunk meg a pontos
szabályokban, amelyek szerint játszani fogunk. A póker ugyanis tétre megy, és a félreértés
pénzbe kerül. Jobb előre tisztázni a legkisebb részletet is egymás között, mint később, játék
közben veszekedni rajta.
Az alábbi szabályok közül egyik sem szentírás, csupán az ismert és általánosan elfogadott
szokásokat mutatják be. Szabadon lehet változtatni rajtuk, ha a partiban résztvevő összes
játékos egyetért a módosítással.
A játékosok:
A pókert rendszerint négyen játsszák, de játszhatják hárman vagy akár ketten is. Ha négynél
többen szeretnének játszani, vissza kell tenni kisebb lapokat a pakliba (6, 5, 4 stb.), úgy, hogy
minden játékosra legalább nyolc lap jusson, 5 lap osztáskor, és 3 lap mint cserelehetőség.
Ülésrend:
A játékosok helyhúzással döntik el, hogy ki hová üljön. Sorban húznak egy-egy lapot a
pakliból, és aki a legnagyobb kártyát húzza, az választ helyet először. A következő nagyságú
kártya tulajdonosa választ utána, és így tovább. Aki a legkisebb lapot húzta, az a maradék
helyre ül, és az osztást is ő kezdi. Ő lesz az első osztó.
Az osztás:
Az osztás a pókerben körbejár, az óramutató járásával megegyező irányban. A mindenkori
osztó beteszi az alapot, az osztáspénzt, melynek összege megállapodás kérdése (vannak
pókertársaságok, ahol minden játékos betesz a kasszába egy bizonyos összeget osztás előtt,
ebben a könyvben azonban az egyszerűség kedvéért mindig az osztó fogja befizetni az alapot).
Ezután az osztó megkeveri a paklit, majd odanyújtja az alatta ülő játékosnak, emelésre.
Emelés után már nem keverhet. Egyesével oszt, balról jobbra, az óramutató járásával egyező
irányban. Öt-öt kártyát ad minden játékosnak, akik nem nyúlhatnak a lapjaikhoz az osztás
befejezése előtt. Ez fontos szabály, különben elosztás esetén, ha valaki kevesebb vagy több
lapot kapott, nem lehet helyrehozni a hibát. Ha az elosztás csak később, parti közben derül ki,
az osztónak be kell fizetnie a kasszát.
Az első licit:
Osztás után, az osztótól balra ülő játékos kezdi a licitet, és a licit körbemegy. Az első hívás
összege megegyezés tárgya, hiszen ilyenkor a kasszában még csak az osztáspénz van. A
következő összeget már szabály köti, általában a kassza a felső határ (lehet persze a kassza
fele vagy a kassza duplája is).
A játékosok sorban eldöntik, hogy hívnak (pénzt raknak a kasszába) vagy passzolnak. Amíg
senki nem hívott, büntetlenül lehet passzolni, hívás után azonban a soron következő
játékosoknak már meg kell adniuk a hívott összeget, ha játékban akarnak maradni. Ilyenkor a
passzolás egyenlő a kiszállással. Ha viszont mindenki passzol, ingyen következik a lapcsere.
A hívást azonban nemcsak megadni lehet, hanem vissza is lehet rá hívni. A soron következő
játékosnak az összes előző hívást meg kell adnia, azután ő is visszahívhat. Így nő a kassza. A
visszahívás persze nem veszélytelen dolog, mert arra megint vissza lehet hívni. Ha csak
megadom a hívást, az eredeti hívó már nem emelheti a tétet.
A csere:
Csak azok a játékosok cserélnek, akik az első licit után állva maradtak (nem szálltak ki,
megadták az összes hívást, tehát részt vesznek a további játékban). A csere az osztás
sorrendjében történik. A soron következő játékos a kezében tartott öt lapból egyet, kettőt vagy
hármat lefelé fordítva az asztalra helyez, és ezek helyett fog új lapokat kapni az osztótól, a
pakliból. Az eldobott lapokat az osztó a pakli alá helyezi, ahhoz már nem nyúlhat senki, még
az a játékos sem, aki ezeket a lapokat eredetileg letette.
A cseréből fontos következtetéseket lehet levonni, előnyben van tehát az a játékos, aki később
cserél és látja, hogy előtte a többiek mennyit cseréltek.
A második licit:
Csere után a második és egyben végső licit következik. Az első licit utolsó hívója (aki a legnagyobb
összeget hívta, amit a többiek már csak megadtak) megvásárolta magának azt a jogot,
hogy a második licitben ő legyen az utolsó megszólaló. Ez is előnyökkel jár, mert a hívásokból
ugyancsak következtetni lehet a hívó lapjára.
A játszma vége, értékelés:
Ha egy játékos hívását az ellenfelek közül senki nem adja meg, övé lesz a kassza (és ez
már az első licitkörben is érvényes), függetlenül attól, hogy milyen lap van a kezében!
Sőt, még a kártyáit sem kell megmutatnia a többieknek, csak besöpri a pénzt, és jöhet az új
osztás. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy a jó játékos gyenge lapjárással is nyerhessen.
Amikor két lapot összehasonlítunk, az egyik mindig erősebb,
a pókerben soha nincs két egyforma lap.
forrás: http://novoparts.hu/ – részletek: SZURDI ANDRÁS: PÓKERKÖNYV KEZDŐKNEK ÉS HALADÓKNAK