A Gödöllői dombságtól körülölelt, szerkezetkészen megvásárolt családi házat kellett összkomfortos otthonná varázsolni. A ház könnyűszerkezetes kivitele előnyöket is jelentett, ugyanakkor más hozzáállást kívánt már a tervezés során a hagyományos technológiával épített házakhoz képest.
Már az építés során módosult a ház az eredeti tervekhez képest, ugyanis a nappalit a ház alapterületéhez képest kissé szűkösre tervezték. Ezért az építő „hozzácsapta” a szomszédos szobát, így már elég nagy lett a nappali területe. Viszont statikai okokból nem lehetett eltávolítani azt az áthidalót, amely az eredeti és a „hozzácsapott” szomszédos szoba határvonalán éktelenkedett. A különféle alaprajzi elrendezésekkel folytatott kísérletek mind arra az eredményre vezettek, hogy az ülőgarnitúrát viszont nem érdemes máshová tenni, így az ülőgarnitúra felett, a fejünk felett fogja kettévágni a teret ez az áthidaló.
Erre kellet tehát felkészülni a tervezés során. Mivel eltüntetni nem lehetett, inkább egy karakteres színt kapott, az oldalfal pedig, amelyet szintén két részre tagolt az áthidaló, egy gipszkarton ablakfülkés dobozszerkezetet, amely összekötni hivatott a két térrészt.
Az áthidaló mindkét oldalán pedig gipszkarton álmennyezet fogja közre az áthidalót, csökkentve a látszólagos szintkülönbségeket.
Az álmennyezetekbe természetesen rejtett világítás került, ami a nappali területe miatt egyébként is indokolt, mert a függőlámpák fényét a mennyezetről visszaverődő rejtett világítás egészíti ki.
A megrendelő házaspár ragaszkodása a természetes anyagokhoz, felületekhez pedig azt sugallta, hogy tegyünk valamit az álmennyezet hangulatosabb kialakítása érdekében.
Az álmennyezet alkotta szigetek belsejébe sötét színű bambusztapéta került, amelyet jól kiemel a rejtett világítás oldalról érkező fénye, de nappal, világítás nélkül is hangulatossá teszi a nagy méretű mennyezetet.
Ugyanez a sötét színű bambusztapéta került az oldalfalra épített ablakfülkékbe is, megvilágításáról spotlámpák gondoskodnak.
A megrendelő vonzalma a természetes anyagok iránt két egyedi bútordarabot is eredményezett, ezek a „gerendabútorok”. Elkészítésükre az asztalos számára bontott gerenda megvásárlását írtam elő, ami némi szakmai vita után azt a kompromisszumot eredményezte, hogy asztalos minőségű fenyőanyagból háromszoros öregítés, vegyi kezelés, koptatás, majd újabb öregítés révén hiteles gerendabútort készítettek.
Az egyik gerendabútor a hagyományos tálalók polcos részének funkcióit idézi fel, az ebédlőasztal felőli végfalon. Elegendő volt keskeny üveg polcokkal ellátni, mert mellette áll egy gyári tálalószekrény a nagyobb edények számára.
A másik gerendabútor éppen vele szembe, a nappali másik végébe került.
Tároló funkciója másodlagos, néhány dísztárgy fér el rajta,, szerepe az, hogy „lágyítsa” a falra került kőburkolat hatását, azt megkeretezve.
A nappali látványa egyben, az étkező felől nézve
Sajnos, a házba eredetileg nem terveztek be kandalló részére kéményt, a megrendelő viszont szeretett volna kandallót is. A kandalló elhelyezésére így a már meglévő adottságok keretein belül lehetett csak gondolni. A kandalló tartalékfűtési funkciót is ellát, ezért az egyik fürdőszobával határos válaszfalba építettük be, úgy, hogy hátulról egy álfallal választottuk le.
A tartalék fűtés úgy működik, hogy képes a nappalin kívül a mögötte lévő fürdőt, valamint légfűtő csöveken keresztül a hálót és a gyerekszobát is befűteni. A falba nagyrészt belesimuló kandallótest frontját csempeburkolattal alakítottuk ki.
A konyha részére viszonylag nagy tér maradt szabadon, az összenyitott két szobából kialakított nappaliban. Az sem jó, ha a konyha nagyon egybeolvad a nappalival, ami a ma divatos egyterű nappalik esetében sokszor előfordul, és az sem ideális, ha túlságosan elkülönül. Itt azt a megoldást választottuk, hogy a konyhapult legyen a választóvonal a nappali és a konyha között, de a nagyméretű pult ne váljon el teljesen a nappalitól.
Ezért a pult oldalfalán, a konyha folytatásában épült szekrény összeköti a nappalit a konyhával, összemosva a határvonalakat a két tér között.
A konyhapult így nem csak étkezésre alkalmas, hanem a családi élet színtere is lett.
A munkalap egyenletes megvilágításáról gondoskodó spotlámpák abba a felső konzolba kerültek, amely az ablakok felett összekötve a konyha két felét, mintegy „összefogja” a bútort
A mosogató pedig a legbelső sarokban, egy kevésbé szembetűnő helyen van.
Az előszobába csak a legszükségesebbek: egy cipős szekrény, egy előszobafal és egy ülőke került, mert a kabátok többsége a gardróbban helyezhető el.
A nappaliban, nagy mérete ellenére, nem kellett könyvespolcokat elhelyezni, így nem lett zsúfolt a nappali. A teljes könyvállományt a dolgozó-könyvtár szobában helyeztük el.
A nappaliban alkalmazott anyaghasználathoz igazodva, a fürdő megoldásához is olyan csempét kellett találnunk, amelyben visszaköszönnek a nappali fa színei, ugyanakkor a megrendelőnek a kifejezetten fa utánzatú csempék nem szimpatikusak.
A választott beige színű csempét ezért egy meleg vörösbarna árnyalatú csempével egészítettük ki, amely harmonizál a fürdő fa anyagú bútoraival.
Ez a csempe köszön vissza a kád feletti falfülkében is.
A terasz fölé tervezett pergola-tető kombináció alatt elfér egy ülőgarnitúra és egy étkező is.
A pergola még enged elegendő fényt bejutni a terasz ajtón keresztül a nappaliba, az előtető viszont éppen elegendő árnyékot ad az ülőgarnitúra felett.
További információk és ajánlatkérés:
Bútorfókusz Stúdió
30-446-3026
butorfokusz@butorfokusz.hu
Ha a böngésződben futtatod a uBlock, vagy hasonló kiegészítőt, (vagy magát a javascriptet,) akkor blokkolod a képek és a menürendszer megjelenítését. Kapcsold ki, ha élvezhető tartalmat akarsz látni!
Ha a böngésződben futtatod a uBlock, vagy hasonló kiegészítőt, (vagy magát a javascriptet,) akkor blokkolod a képek és a menürendszer megjelenítését. Kapcsold ki, ha élvezhető tartalmat akarsz látni!
