Tetőtér utólagos beépítésének hibái

Általános értelemben – általában értékcsökkent minden olyan utólagos tetőtér beépítés, amelynek során nem bontották le a teljes héjazatot és lécezést a helyes rétegrendi kialakítás céljából, hanem azok megtartásával kíséreltek meg a szerkezetkialakítást.

Az utólagos tetőtérbeépítések réteg-felépítési követelményei – a belső térből kifelé haladva – következő:

  • belső felületkiképzés (tapéta, vakolat, lambéria stb.),
  • belső burkolatot hordozó szerkezet (vakolat, szerelt forgácslap, farostlemez, lambéria, stb.), párazáró, illetve párafék (fólia, szigetelő lemez, stb.), légrés, hőszigetelő betét (kőzet-, salak-, üveggyapot, habféleségek stb.),
  • csapadék elleni védelem (fólia, szigetelő lemez, stb.), légrés, lécezés a héjazattal.


A leggyakoribb szerkezetkialakítási hibák:

  • az egyes rétegek homogenitás hiánya, a szerkezet hőhídak tömegét jelzi,
  • az előírt mértékű hőszigetelési betétvastagságot nem tartották be, vagy a légrés kevés,
  • a párafék és párazáró betét, a csapadékvíz elleni védelem anyaga nem felel meg a követelményeknek, a lemezek kapcsolata (átfedése, homogenitása) szakszerűtlen,
  • a különféle betétek rögzítetlenek,
  • nincs figyelembe véve a tetőszerkezet, vagy az átmenő kéménytestek mozgása,
  • héjazat hibás, hiányos, a szerkezet átázik,
  • a szerkezeten átvezetett nyílászárók, faltestek, kémények, szellőzők peremeinél a rétegfelépítés szakszerűtlen, vízvédelem nem megoldott,
  • az egyes rétegek – általában a pára és vízvédelem célra szolgálók – hőmozgása, önsúlyuk miatti roskadása, nyúlása figyelembe véve nincs, ezeket szögféleségekkel átlyukasztják, beszakítják,
  • elhanyagolják a faszerkezetek megelőző korrózió és gombavédelmét.

Problémát jelent, hogy a hibák a takart szerkezetek lévén szemmel nem érzékelhetők.