Tetőtér utólagos beépítésének hibái
Általános értelemben – általában értékcsökkent minden olyan utólagos tetőtér beépítés, amelynek során nem bontották le a teljes héjazatot és lécezést a helyes rétegrendi kialakítás céljából, hanem azok megtartásával kíséreltek meg a szerkezetkialakítást.
Az utólagos tetőtérbeépítések réteg-felépítési követelményei – a belső térből kifelé haladva – következő:
- belső felületkiképzés (tapéta, vakolat, lambéria stb.),
- belső burkolatot hordozó szerkezet (vakolat, szerelt forgácslap, farostlemez, lambéria, stb.), párazáró, illetve párafék (fólia, szigetelő lemez, stb.), légrés, hőszigetelő betét (kőzet-, salak-, üveggyapot, habféleségek stb.),
- csapadék elleni védelem (fólia, szigetelő lemez, stb.), légrés, lécezés a héjazattal.
A leggyakoribb szerkezetkialakítási hibák:
- az egyes rétegek homogenitás hiánya, a szerkezet hőhídak tömegét jelzi,
- az előírt mértékű hőszigetelési betétvastagságot nem tartották be, vagy a légrés kevés,
- a párafék és párazáró betét, a csapadékvíz elleni védelem anyaga nem felel meg a követelményeknek, a lemezek kapcsolata (átfedése, homogenitása) szakszerűtlen,
- a különféle betétek rögzítetlenek,
- nincs figyelembe véve a tetőszerkezet, vagy az átmenő kéménytestek mozgása,
- héjazat hibás, hiányos, a szerkezet átázik,
- a szerkezeten átvezetett nyílászárók, faltestek, kémények, szellőzők peremeinél a rétegfelépítés szakszerűtlen, vízvédelem nem megoldott,
- az egyes rétegek – általában a pára és vízvédelem célra szolgálók – hőmozgása, önsúlyuk miatti roskadása, nyúlása figyelembe véve nincs, ezeket szögféleségekkel átlyukasztják, beszakítják,
- elhanyagolják a faszerkezetek megelőző korrózió és gombavédelmét.
Problémát jelent, hogy a hibák a takart szerkezetek lévén szemmel nem érzékelhetők.
