A tűz azért van, hogy égjen.
A kandalló azért van, hogy abban tűz legyen.
A kandalló tűz nélkül csak egy élettelen tárgy,
A tűz a lelke,
A tűz nem csak fényt és meleget sugároz, hanem életet.
Az élettel teli kandalló, egy olyan családtag,
Aki a családi béke és nyugalom hirdetője,
Aki fékezi a mindennapi rohanásainkat,
Aki elgondolkodtatásra késztet megbabonázó lángjaival.
Segít a befelé fordulásban,
Családi együttlétekre, kellemes beszélgetésekre késztet akkor,
Amikor a külvilági ingerek a közelgő téllel beszűkülnek,
S a csípős kinti világ helyett, boldog melegséggel kényeztet,
Lelassít, s felkészít a szeretet ünnepére,
Nyugodt légkört teremt az év végi számvetéshez, s a jövő tervezgetéséhez.
Egy szép kandalló a lakás fénypontja,
Egy működő kandalló a nyugalom központja.
Egy igazi kandalló mellett nem lehet elrohanni,
S ha hideg van, nem lehet a termosztátját felcsavarni.
Tüzet kell rakni!
Tüzet, ahogy nagyapáink is csinálták, s az ő nagyapáik is.
Akinek kandallója van, s tüzet is rak benne,
Más embernek fogja érezni magát!
Nem csak azért, mert a kandalló egyfajta nívót jelez,
Hanem megváltoztatja mindennapjainkat,
A múltból egy kis nyugalmat, és szeretetet csempész vissza,
Mert a tűz, ami benne ég – ugyanaz, mint amit őseink szelídítettek meg,
S a családi összetartozást hirdeti szívet és testet melengető lángjai.
